Március 28-a tanítók napja. Most mint nyugdíjas pedagógus mondok köszönetet egykori munkahelyem tantestületének, diákjaimnak. Köszönet szeretnék mondani minden volt tanulónak azért a tiszteletadásért, a kedves figyelmességért, az elismerésért, a szemeikből sugárzó szeretetért, amit tanítóikkal szemben kinyilvánítottak.
Köszönet a volt diáknak!
A tanító, míg a katedránál áll, fiatalos hévvel mindig csak adni és adni akar. És ad is. Ha eltelnek az évek, és már nem tanítasz, az utcán összetalálkozol volt tanítványaiddal, akik szívesen elbeszélgetnek veled, elmondják, mi lett belőlük, mesélik a régi kedves diákélményeiket. A legismertebb íratlan regény az emlékezés regénye. Mindenkinek van, csak a terjedelme változó. Nem kell táskában vagy a hónod alatt cipelni, nem olvashatja el senki, titkaidat életed végéig hordozza, helyesírási hibák nem találhatóak benne. Használatához nem kell más, csak az értelem egészsége. Bármikor kinyithatod, lapjaid mindig felcsaphatod, és máris mesél, szemüveg, hallókészülék nélkül, hangtalanul. Az életedről vall.
(A szerző komáromi nyugdíjas pedagógus)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.