Korunk hőse: az üzletember

Lehet, hogy a pénzgyártás önmagában nem a legelismertebb foglalkozás, de az biztos, hogy a legirigyeltebb. Nem mindenki szeretne ugyanis feltétlenül világhírű filmszínész, Nobel-díjas fizikus vagy olimpiai bajnok lenni, de nincs olyan ember, aki soha ne álmodott volna a lottó ötösével. Szóval lehet, hogy a pénz nem boldogít, de azért ezt mindenki kipróbálná, és mondjuk „sokat segít rajta” – ahogy Soros György, tehetséges és sikeres üzletember nyilatkozta egy tévéinterjúban.

Márpedig az üzletember munkája alapvetően egy dologról szól, és az a pénztermelés. Ez még akkor is igaz, ha sokan elszemérmeskedik, és mondjuk, ügyvezetésnek hívják. Ne legyenek kétségeink arról, hogy az ügy ilyenkor mit takar. Más kérdés, illetve éppen a lényeg, hogy eredményt elérni csak valamilyen érték előállításával vagy növelésével lehet.

A pénztermelés, mint főfoglalkozás azért is szerencsés helyzet, mert az élsporton kívül nincs egyetlen szakma sem, amelyikben ennyire precízen mérhető a teljesítmény. Végletesen teljesítmény-centrikus világunkban ez pedig még akkor is nagy szerencse, ha az igazságosságtól ugyanolyan távol áll, mint bármilyen más mérce. Megvan persze a böjtje ennek a sok jónak. Először is ott az öltönyös/kiskosztümös jelmez kötelező viselete, és az olyan szlogenek állandó mantrázása, mint például „cégünk üzletpolitikája”, rosszabb esetben „üzleti filozófiája”, még rosszabb esetben „üzleti ars poeticája”. Ami viszont ennél is súlyosabb, az az üzletembereknél szinte előírásszerű, úgynevezett A-típusú személyiség.

Az A-típusú személyiség arról ismerszik meg, hogy állandó rohanásban van, folyamatosan sürgeti környezetét, de főleg saját magát, egyfolytában stresszel, szóval tiszta ideg. Ez idővel biztos kihatással van az egészségi állapotára is. Na, most aki úgy érzi, hogy ő inkább B-típusú (normális) vagy C-típusú (depresszív) személyiség, válasszon magának más foglalkozást.

Aki viszont az A-típusban magára ismert, esetleg úgy gondolja, hogy eddig ugyan kiegyensúlyozottan élt, de mostantól megfelel a szakmai követelményeknek, és teljesíti a minimális idegbaj szintet, az maradjon, viszont előre szólunk, hogy infarktus vagy más érrendszeri ügy lesz a vége. Ez azonban nehogy bárkit visszatartson, hosszú távon úgyis mind meghalunk egyszer, addig pedig sok sikert mindenkinek és küldjetek majd valami aprót a rászorulók számlájára!