Kishitűség miatt terv maradt

Itt lett volna a pedagógusok házaStefankovics József felvételeA szövetség megalakulásának 10. évfordulója alkalmából megjelentetett összefoglaló jellegű, belső használatra szánt kiadványban a Magyar Pedagógusok Házával kapcsolatban a következőket írja: „Hiányzik még hozzá a közös gondolkozás és a közös akarat, a közösségi feladatok iránti elkötelezettség, a bizalom és legfőképp a jövőnkbe vetett hit.”

Az országos választmány a terv megvalósításáért lobbizni kezdett és különféle szervezetekhez fordult, hogy megszerezze a szükséges pénzt. Miután kidolgozták a pedagógusház tervezetét, több alkalommal is pályázatot nyújtottak be az Illyés Közalapítvány kuratóriumához. A szövetség már a helyszínt is megjelölte, egy Komáromban található épületet választott ki a célra. Tárgyalásokba kezdtek az épület megvételére, már csak a megfelelő mennyiségű pénz hiányzott a vásárlás lebonyolításához. A pályázat benyújtása után hosszú idő eltelt, mire az alapítvány közölte a szövetség elnökségével, hogy a döntést a támogatás odaítéléséről elnapolták. Mind a mai napig nem történt előrelépés az ügyben, az alapítvány kuratóriuma sem negatív, sem pozitív döntést nem hozott, tájékoztatott Ádám Zita. A szövetség a korábbi elnök személyében Németh Zsolttal, a magyarországi külügyi minisztérium politikai államtitkárával is felvette a kapcsolatot, megkereste a Rákóczi Szövetséget is. Több alkalommal tárgyalt a lehetséges támogatókkal, eredménytelenül. A Magyar Koalíció Pártja segítségét is megpróbálta igénybe venni a pedagógusszövetség. Az MKP elnökségében mindössze elvi döntés született a Magyar Pedagógusok Háza tervének támogatásáról. Az elnökség jelezte, szükségesnek tartják egy ilyen intézmény létrejöttét.

Már-már reménytelennek tűnt a Magyar Pedagógusok Házának a sorsa, mígnem 2002 tavaszán egy első hallásra rendkívül kecsegtető ajánlat érkezett Magyarországról. A magyar kormány oktatási minisztériumának politikai államtitkára, Gál András Levente vette fel a kapcsolatot a pedagógusszövetséggel és felajánlott egy 40 millió forintos pénzbeli támogatást. Az államtitkár arra kérte a szövetséget, hogy záros határidőn belül készítsen el egy olyan átfogó koncepciót, amely már tartalmazza a pedagógusház működtetésével és fenntartásával kapcsolatos költségvetési tervet is. Gál András Levente javaslatára már nem a korábban kijelölt komáromi épület adott volna otthont a pedagógusháznak, hanem a helyiek által csak Lehár-házként emlegetett Duna-parti épület. Miután a szövetség szakértők segédletével megvizsgáltatta a háromszintes épületet, kiderült, a vételi ár önmagában nem lett volna elegendő a beköltözéshez, mert ahhoz további, rendkívül költséges felújító munkálatok elvégzése szükségeltetett. A pénz viszont csak részben volt akadálya a terv megvalósításának. A további gondot az jelentette, hogy a magyarországi oktatási minisztérium elképzelése szerint a pedagógusház szolgáltatásaira a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem komáromi kihelyezett tagozata is igényt tarthatott volna. Ilyen módon tehát összefonódott volna a két intézmény sorsa. A kérdés megosztotta a szövetség képviselőit, az elnökségben többféle vélemény is megfogalmazódott az ajánlattal kapcsolatban, melyet végül is elutasítottak. Ádám Zita a szövetség vonakodását kishitűséggel magyarázza. A pedagógusház azóta is csupán terv maradt.

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Erdélyben és Kárpátalján már működnek hasonló jellegű intézmények. A Felvidéken jelenleg annak ellenére sincs pedagógusház, hogy a Kárpát-medencében itt él és tevékenykedik a második legnagyobb lélekszámú pedagógusközösség.