King Kong, a klasszikus

Az év legnagyobb durranása a filmtörténet legnagyobb majmával! Noha Kong igazi klasszikus, Peter Jackson azért tud újat hozzáadni a nagyra nőtt szerelmes emberszabású történetéhez, nem is keveset!

Vajon miért érdemes megnézni ezt az ezerszer feldolgozott történetet, amelynek úgyis tudjuk a végét: a nagy gorilla felmászik az Empire State Building tetejére is, és a vadászgépek lelövik? Pedig, kedves olvasó, ez nem a szokványos remake, ez egy remek remake, ráadásul kis közvélemény-kutatásból az is kiderült, hogy noha mindenki ismeri a nagyra nőtt majmot, konkrétan senki nem látott róla egy filmet sem. Akkor lássuk is, miért érdemes megnézni ezt a filmet, ami nagy eséllyel pályázik az év legjobb produkciója díjára is!

Adott egy rendező, aki kilencéves kora óta szerelmes egy hatalmas majomba, pályája elején a fél világot elbűvölte egy morbid-vicces zombi filmmel (Hullajó), már tíz évvel ezelőtt is konyított a számítógépes animáció játékfilmes alkalmazásához – Törjön ki a frász!, Mennyei teremtmények, és az elmúlt években olyan kritikai-anyagi sikereket ért el (A Gyűrűk Ura-trilógia), hogy producer legyen a talpán, aki munka közben beszól neki, ráadásul új filmje forgatásán harminc kilót adott le, ami elég jól mutatja, mennyi energiát ölt a majom projectbe. Mi kellhet még egy sikeres King Kong-feldolgozáshoz?

Hollywood egyik legeredetibb karakterszínésze (Jack Black – Narancsvidék, Rocksuli), egy kutyaszemű antibálvány (Adrien Brody – Az őrület határán, A zongorista) és az a színésznő, aki még Jessica Lange-nél is szerelmesebben tud nézni (Naomi Watts – Mulholland Drive, A kör). Meg persze egy hatalmas gorilla, aki/ami úgy mozog, akár Gollam, de sokkal nagyobb és sokkal ijesztőbb – bár hamarosan neki is akad drágasága. Peter Jackson semmit nem bízott a véletlenre, amikor belevágott az 1933-as klasszikus – kétszeresen – korhű feldolgozásába. Kétszeresen, egyrészt, mert a gazdasági válsággal küszködő harmincas évek elején játszódik, másrészt, mert a mai kor legkomolyabb vizuális elvárásaihoz igazodik, amikor eszméletlen mennyiségű digitális trükkel vonja be a nézőt ebbe az emberfeletti szerelmiháromszög-történetbe. A rendező legjobb tudása szerint meséli el, hogy számára annak idején mit jelentett az eredeti King Kong felfedezése, és megkönnyíti a mai generációknak, hogy nekik is legalább ekkora élményt nyújtson a Szépség és a Szörnyeteg reménytelen küzdelme egy olyan világgal szemben, melyben csak a szerencsések nyerhetnek megváltást.

De ne csak a vásznon látható szereplőket dicsérjük, mert mint a Gyűrűk Ura esetében, itt is brillírozik Andy Serkis, csakhogy most nem Gollam sikamlós bőrében, hanem King Kong kopott, sebekkel tarkított bundájában. Ugyanolyan digitális módszerrel vették fel mozgását és ez ugyanolyan jól sikerült, ráadásul fáradalmai jutalmául Andy kapott egy igazi szerepet. Ő a mogorva hajószakács. (sn)