Kedvenc barátom

A barátok jönnek-mennek az életünkben, ki hosszabb, ki rövidebb ideig szerepel benne. Rengeteg emlék, közös élmény, jó és rossz köt vele össze, van, amelyik tartós, és van, amelyik csak ideig-óráig tartó barátság! Vajon mitől marad valaki a barátunk, és mitől szűnik meg egy másik barátság egyik napról a másikra?

Minden embernek van, vagy vannak barátai. Ha visszagondolsz az eddigi életedre, emlékezhetsz rá, hogy kivel játszottál legtöbbször az óvodában, aztán arra, hogy a nyári szünetben a nagyszüleidhez leutazva kivel találkoztál ebéd után rendszeresen a játszótéren, hogy együtt töltsétek a délután egy részét. S arra is, hogy belépve első nap az iskolába, ki lett az osztályból az a valaki, akivel a legszívesebben töltötted az időd nagy részét, kivel ültetek le iskola után, hogy együtt tanuljatok, játszatok, zenét hallgassatok és megbeszéljétek az aznapi problémáitokat vagy örömeiteket. Néha észre sem vesszük, s máris belecsöppent az életünkbe egy barát, máskor viszont keményen küzdenünk kell azért, hogy találjunk legalább egy olyan embert, akivel mindent megoszthatunk, és mindent megbeszélhetünk. Ez valóban nem könnyű, és sajnos vannak barát nélküli időszakok az életünkben. Egy azonban biztos! Erőltetni sosem szabad egy barátkozást, abból jó nem igazán szokott kisülni!

Mitől lesz valaki a legjobb barátunk? Barátság és barátság között vannak fokozatok. S bár külön szavaink nincsenek rá, mégis előfordul, hogy arra az emberre is a barát szót használjuk, akivel csupán jól érezzük magunkat, és néha elviccelődünk, és arra is, aki a legközelebb áll hozzánk. Az igazi barátság nem egyik napról a másikra alakul ki. Hosszú folyamaton kell végigmennünk addig, míg azt vesszük észre, hogy az illető személy az egyik legfontosabb ember lett az életünkben. Ahhoz, hogy ezt érezzük, nem csupán jól kell magunkat érezni egymással, nem elég, ha azonos az érdeklődési körünk, s az sem, ha ugyanazokért a dolgokért rajongunk. Az igazi barátságnak próbákat kell kiállnia, túlélni egy-két kellemetlen és nehéz időszakot is, amibe talán még néhány vita is belefér, hiszen emberek vagyunk, akik képtelenek lennénk állandóan csak a jó oldalunkat mutatni. Ha egy barátságban egymás nehéz és buta tulajdonságait is el tudjátok viselni, sőt, tudjátok szeretni őket, akkor már elgondolkodhattok azon, hogy bizony gyanúsan jó barátság kezd kialakulni közöttetek. Hiszen „...csak a régi barátok tudnak összeveszni, majd kibékülni, mivel barátságuk kiállta az idő próbáját.“

Milyen az igazi barátság? Ahogy azt már sokan megírták, az igazi barátság nem magunkért, hanem a másikért van. Nem önző és nem a saját érdekeit keresi. Háttérbe tudja magát szorítani a másikkal szemben, le tud mondani érte akár fontos dolgokról is, s főként ott van velünk akkor is, amikor mindenki más elhagyott bennünket és mindenki ellenünk fordult. Volt már ilyen barátod? Biztosan egyet értesz velünk abban, hogy egy ilyen barátságért nekünk is sokat kell tennünk! S ha képesek vagyunk valakit úgy szeretni és úgy elfogadni, ahogy van, változtatások nélkül, akkor nem kell attól félnünk, hogy magunkra maradunk. Mégis, ha egy ideig nem találunk senkit, nem biztos, hogy bennünk van a hiba, csak a megfelelő helyen, a megfelelő embert kell megtalálnunk, aki ugyanúgy gondolja a barátságot, mint mi! (n)