Jöttök a Szigetre? Jovanotti jön!

Ez a kérdés ma már szinte minden baráti társaságban elhangzik nyár közepe táján. Van, ahol a fenti kérdés el sem hangzik, hiszen evidens, hogy mindenki ott van a Szigetre. Aztán vannak olyanok is, ahol azért nem hangzik el, mert egyértelmű, hogy senki nem ment a Szigetre.

Buon giorno, buona sera!

Ezt mondják az olaszok, és a gondolán énekelnek. Ha éppen nem ott, akkor pedig gyártják az iszonyú gagyi diszkóslágereket, vagy a szomorú-szép-szárnyaló dalokat, amik azoknak, akik nem rajongók, csöpögős giccsnek tűnnek. Ez nyilván teljesen téves elképzelés, de mégsem hagyható figyelmen kívül. Jovanotti angolul énekel. Az olasz hip hop még most sincs olyan helyzetben, hogy Jovanottin kívül bárkinek eszébe jutna róla valaki. Szemben mondjuk a német vagy a francia színtérrel, amik ez elmúlt években azért kialakítottak magukról valamilyen képet a külhoni érdeklődők számára is. Hosszú távon azért abból, hogy valaki olasz, és mégis rappel, nem lehet megélni a nemzetközi porondon. Jovanotti lemezei egyre inkább kifinomultabbak és sokrétűbbek lettek. Hatalmas slágerekkel gondoskodott arról, hogy nevét ne felejtsük el: Serenata Rap, Penso Positivo a legismertebbek. Magyarországon már kétszer is járt. Először éppen a Szigeten, 1999-ben. Akkor jelent meg Lorenzo 1999 – Capo Horn című lemeze, amit három év hallgatás követett, ha nem számítjuk a 2001-ben kijött koncertlemezt és a Pasaporte című slágerválogatást. Ezek a gyűjteményes albumok is arra mutattak, hogy az első, hosszú korszakot lezárta, és most eljött az idő egy új fejezet megnyitására. Ekkoriban lépett fel másodszor is hazánkban, a hagyományosabb olasz zene egyik legnagyobb ifjú sztárjának, Eros Ramazottinak a koncertjén, amolyan előzenekarként. Az árukapcsolás első pillantásra kissé furcsának tűnhet, ám érthetőbb, ha tudjuk, hogy a szívtipró aktuális lemezén két szám szövegébe is besegített. Idén jelent meg a tehát az új korszak nyitánya, az elbűvölő Il quinto mondo (Az ötödik világ).

Totális stíluskavalkád, brazil vendégrapper és Jovanotti négyéves kislánya, funky, soul, reggae, dzsessz, és még ami belefér. Totális eklektika, totális lazaság és természetesség. És minden könnyedség ellenére komoly témák, mint azt már a korábbi lemezeken megszokhattuk: a környezet, a fogyasztói társadalom, és kissé idézőjelbe téve, de mégiscsak: világmegváltás. No meg persze a szeretet. Még ha kissé hippisnek is tűnhet, abszolút mai zenei világ ez. Az ilyen laza, könnyed és sokszínű bulizenék nagyon jól hatnak a koncerten. Sokak számára a ‘99-es Sziget egyik legjobb fellépése volt Jovanottié. És bizony minden esély megvan arra, hogy most is így érezzék azok, akik ma kilenctől a Nagyszínpad előtt táncolnak. (st)