Jó úszók-e a halak?

Első látásra talán furcsának vagy inkább nevetségesnek tűnhet a kérdés, hogy jó úszók-e a halak, hiszen azt gondoljuk, hogy ezek az állatok – vízi életmódjuk miatt – eleve remek úszótudással születnek, vagyis minden hal nagyszerűen úszik. Ám ez nem egészen így van, ugyanis a kishalak, bizony, komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy elsajátítsák ezt a képességet. Lássuk, miért! Bármilyen meglepő is, amikor a hallárvák kikelnek a petékből, keserves erőfeszítéssel igyekeznek haladni a vízben, és küzdenek az életben maradásért. A halak öszszes halálozásának mintegy 99%-a lárvakorban következik be.

Csak amikor már kissé megnőttek, akkor válnak a halak ügyesebbé, és tudnak eredményesebben elmenekülni a ragadozók elől. A felnőtt egyedek hirtelen kilőve nagy sebességre tesznek szert a szökéshez, azután tovaúsznak. Sok faj egyedeiben a kikeléskor még nincs meg ez a készség.

A tudósok régóta arra gyanakszanak, hogy a lárvák könnyű súlya megakadályozza a kishalakat abban, hogy elegendő impulzusmomentumra tegyenek szert a kilövési szakaszban. Talán nagyon kis méretük miatt a víz meglehetősen szirupszerűen viselkedik körülöttük, ami megakadályozza a könnyű siklást.

A zebradánió lárváin végzett új tanulmány szerint azonban az úszást hátráltató tényezők inkább a fejletlen mellúszók és a működőképes úszóhólyag hiánya a korai életszakaszban. Egyszerűen képtelenek vízszintesen tartani a testüket. A kutatók szerint a felfedezést valószínűleg más fajokra is lehet alkalmazni.

Tehát akármilyen furcsának is tűnik, a halaknak ugyanúgy meg kell tanulniuk „rendesen” úszni, mint a kisgyermeknek járni. Ugye, milyen érdekes? (sn)