Jó tanácsok, hogy fiatalok maradhassunk

A fiatalság, az ember életének legszebb kora, a legfelhőtlenebb, a leggondtalanabb. De hogy maradhatunk meg fiatalnak? Azt mondják, mindenki olyan öreg, mint amilyennek érzi magát, ha ez igaz örökké fiatalok maradhatunk, csak annak kell érezni magunkat. Tényleg ez lenne a titka? Forduljunk ismét a nagy bölcsekhez tanácsért. Mit írnak a költők? Ebben az esetben dalszöveg íróink is segítenek feltárni e probléma kérdéskörét.

Kölcsey is egyetért azzal, hogy az ember életében a legszebb kor a fiatalság:

„Nincsen szebb kora

Az emberiségnek,

Mint az első ifjúság évei.

Azon láncok

Melyek akkor köttetnek,

Nem szakadnak el örökké,

Mert nem a világban

Kerestünk még akkor

Barátokat, hanem

Barátainkban leltük fel

Az egész világot.”

De miért születünk meg? Mert ez is egy fontos kérdés. Adamis Anna dalszövegében elmondja az élet rövid történetét, hiszen mégis csak felnövünk egyszer, talán.

„Arra születtem, hogy kisgyerek

legyek

Anyám mellett játszam a hosszú éveket.

Arra születtem, hogy felnőtt is

legyek,

s megértsem a szóból azt, amit

lehet.

Végül arra jöttem a világra,

hogy megértsem azt,

hogy nem vagyok hiába.”

Minden ember azért születik, hogy tegyen valamit az életben, a legtöbben a legtöbbet fiatal korukban szeretnék elérni. És ha nem sikerül? Akkor sincs semmi veszve. A Hobo Blues Band egyik száma azt a tanácsot adja nekünk, hogy

„Ne nőj fel soha,

Ne törődj a korral,

kezdj újra mindent,

máshol és másokkal.”

Nem kell elkeseredni, ha terveink nem jönnek össze. Vigasztaljon meg minket a következő kérdésre kapott válaszunk Zelk Zoltán tollából. Hogy függ össze a gyermekkor vagy fiatalság az Istennel? „Élünk, míg élünk, de gyermekkorunk az Istennél is halhatatlanabb.“ Igen, hiszen a gyermekkor az, amikor a barátokat gyűjtjük, ők azok, akik elkísérnek minket életünk során. A barátok nagyon fontosak, velük lehet a leginkább a gyerekkori csínytevésekre visszaemlékezni, a sok nevetés pedig fiatalít. És hogyan tudunk a legjobban barátokat szerezni? Lehet, hogy türelemmel, mint ahogy a róka mondja a Kishercegnek: „Sok-sok türelem kell hozzá. Először leülsz szép tisztes távolba tőlem, úgy ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb jöhetsz.”

S ha mégis elmúlt kedves fiatalságunk, Végh György szavai vigasztaljanak minket: „Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak.” Ezért mi csak azt tudjuk tanácsolni, hogy lélekben, szívben és gonodolkodásban maradjon meg mindenki fiatalnak, úgy talán még a gondok is könynyebben elviselhetőek.