Játék közben is tanul a diák

A játékok mind a kisebb és nagyobb diákoknak, mind a felnőtteknek alkalmat adnak a gondolkozásra. Ezen kívül fejlesztik a gondolkodást, a tanulási képességet, a logikát és a beszédkészséget.

A játék a gyerekkor fő foglalatossága, játék lehet majdnem minden. Optimális esetben a játék: tevékenység és élvezet, valamint lehetőség arra, hogy a gyerek együttműködjön másokkal, érveljen, vitázzon, kutakodjon, problémákat oldjon meg. A játékban a gyerek átéli annak az örömét, hogy ő irányít, az ő kezében van a helyzet kulcsa. Olyan dolgokat tanulhat játék közben, amelyeket sehol másutt nem tanulna. Az emberi kultúra egésze azon a képességünkön alapszik, hogy tudunk játszani. A játékot is magában foglaló alkotótevékenység, az arról való gondolkodás, illetve az abból való tanulás kultúránk alapja.

A játékok „komoly” céljai

A játék lényege, hogy a játékként végzett tevékenység örömet szerezzen. A játékoknak azonban „komoly” céljaik is lehetnek. Segíthetnek bennünket bizonyos készségek gyakorlásában, koncepciók és stratégiák kidolgozásában. A „legkommerszebb” formájában a játék egyhangúan ismétlődő, egyszerű sémák sorává válik. Talán ebből fakad, hogy az iskola falain belüli játékot – ha nem sportról van szó – általában időűző tevékenységnek tekintik. A tanár feladata, hogy gondoskodjék arról, hogy az oktató játéknak legyen célja és felépítése, s ne pusztán időtöltésre legyen jó. A játék környezetét kialakító, a javaslataival irányító szerepet betöltő pedagógus vagy játékmester segítsége nélkül a gyerekjáték gyakorta ellaposodik, intellektuálisan céltalanná válik. A gondolkodtató játékok számtalan lehetőséget kínálnak. Beilleszthetjük a tananyagba, különösen a nyelvi és a matematikai tárgyakba.

Mindannyian átélhettük valamikor a sakk, a kártyázás, a Scrabble, a Monopoly vagy más játékok izgalmát. A játék lelkesedést, izgalmat, élvezetet szül. Vajon a játékok csupán kellemes kikapcsolódást jelentenek az élet fáradalmai közepette, vagy használhatjuk őket arra is, hogy az élethez és a tanuláshoz szükséges készségeket fejlesszük általuk?

A gondolkodást fejlesztő játékok

Elsődleges haszna az, hogy felkeltik a gyerekek érdeklődését, s tevékenységre sarkallják őket. Továbbá változatossá teszik az éppen időszerű tananyagot. A hatékony tanítás egyik jellegzetessége az, hogy többféle tanítási módszert használ. A játékok pedig éppen arra jók, hogy változatosságot vigyenek bármely tantárgy oktatásába, mivel biztosítják az egyéni, a tanulópárban való, és a kiscsoportos tanulás, illetve a nagyobb csoportban, illetve osztályban végzett munka lehetőségét.

A játékok felkelthetik az érdeklődést az óra elején, vagy szórakoztató, gondolatébresztő módon zárhatnak le egy-egy tanulási szakaszt. A játékok állhatnak egy-egy óra középpontjában is – legalábbis akkor, ha valóban gondolatébresztő feladatok, vagyis kognitív tartalmuk van, amely kötődik az éppen tárgyalt tananyaghoz például oly módon, hogy serkentik a gyerekek közti vagy a diákok és a tanár közötti vitát, beszélgetést.

A játék aktív közreműködést kíván

A tanítás sikere nagyrészt azon múlik, hogy mennyire vonja be a tanulót. A gyerekek azáltal tanulnak, hogy magukévá teszik, „megemésztik” a tanított fogalmakat, készségeket, ismereteket. A játék pedig aktív közreműködést kíván. A jó játékot nem lehet passzívan játszani: elkerülhetetlen a másokkal való együttműködés, különben nincs siker, nincs győzelem. A játékok tehát ötvözik az együttműködést és a versenyt: együtt kell működni másokkal élvezetes, szabályok szerinti tevékenységben, és meg kell mérkőzni a többiekkel a siker, a győzelem eléréséért.

A játék jó esetben a játékosok szabályozott és jó színvonalú együttműködésére épül, és arra irányul, hogy fejlődjék a résztvevők teljesítménye, illetve hogy elérjenek egy bizonyos célt. Az együttes tevékenység révén a játékok fejlesztik a közösségi szellemet, megteremtik az összetartozás, az elfogadottság érzését, és segítik az egyének szocializációját, együttműködési készségét. A játékok nem csupán szellemi kihívást jelentenek, hanem alkalmat teremtenek arra is, hogy a gyerekek erkölcsi érzéke is fejlődjék, s gyakorolják, hogyan kell viselkedni közösségben, társaságban.

Egyéni és csoportos együttműködés

A játékok érzelmileg is érlelhetik a gyereket, különösen a gondolkodásban való önállóság és a mások teljesítményének megítélése terén. Ezenkívül és nem utolsó sorban igénylik az egyének és a csoportok együttműködését. Ezáltal segítik az önreflexió (éntudat), az önállóság és a magabiztosság kifejlődését csakúgy, mint a másokkal való együttműködés képességének és a mások tiszteletének szárba szökkenését. Céljuk nem csupán bizonyos készségek fejlesztése, hanem azoknak az értékeknek, pozitív hozzáállásnak a fejlesztése, amely nélkül senki sem tarthat fenn gyümölcsöző kapcsolatokat egy közösségen belül.

Melyek azok a személyes tulajdonságok, amelyeket e játékok táplálhatnak? ĺme: türelem, kitartás, önbizalom, öntudat és önbecsülés, barátság, mások iránti bizalom, nyitottság és empátia. A győzelem és a vereség egyaránt erősítik e tulajdonságokat.

A játék lényege, hogy az egyének, a csoportok megmérkőznek egymással, illetve el kell érniük valamilyen szintet. A győzelem izgalma, a cél elérése kemény munkával – ez hatalmas élvezet! Csak úgy tud a kihívással szembenézni a gyerek, ha – egyéb erények mellett – némi rugalmasságra is szert tesz, s ez az életben való boldogulásra ugyanúgy vonatkozik, mint a versenyszellemű játékra.

A játékok aktív részvételt igényelnek mindenkitől, de gondolkodtató jellegük önmagában nem garantálja, hogy a gyerek valamit valóban meg is tanul a játék során. A játszva tanulás csak akkor valósul meg, ha a játék bemutatásán túl sem hagyjuk magukra a gyerekeket, hanem segítjük őket abban, hogy építően és kritikusan gondolkodjanak a játék előtt, alatt és utána is. Vagyis kérdésekkel és beszélgetéssel serkentsük gondolkodásra a játékosainkat, mert a játszmák így válnak elmeélesítő szórakozássá. (f, ervé)