Jaj nekem, én érettségizo diák!

Nem, nem bírom tovább! A könyv lassan kicsúszik a kezembol, lecsukódik a szemem…, miközben még halkan darálok valamit…, s hirtelen…Szent Ilona szigetén találom magam, mellettem ücsörög Napóleon, aki pálinkás jó reggelt köszön, erre én kérek tole egy üveg Napóleont, de rám förmed, hogy csak málnaszörppel szolgálhat. Aztán egy francia rapet dúdolva eliszkol, hogy elérje a délutáni hokimeccset. Én is futni kezdek, mivel észreveszem, hogy vadul vágtat felém egy tételen Pitagorász. Hamar utolér és hozzám vág egy jókora háromszöget, olyannyira, hogy utána tízszögnek nézem. Ijedten ordítom, hogy „ánégyzet plussz bénégyzet egyenlo“ a fejem tokjának négyszeresével, de közben felakadok egy függvényen, és attól függ e szerencsétlen helyzetem, hogy kiment-e belole Mária Terézia egy reformjával. Én persze szerelmes leszek bele, amin o is, aztán én és csodálkozom. Visszautasít és bevallja, hogy reménytelenül szerelmes VIII. Henrikbe. Megígérem, hogy összehozom oket, de Henrik hallani sem akar róla, s azt mondja, hogy o nem a VIII., hanem a Havas Henrik a Heti Hetesbol. Elfog a nevetés, de úgy kupán vág, hogy mégis XVIII. Henriknek nézem. Rámordít, hogy inkább mutassam be Szép Ilonkának, de színre lép Ilonka neveloapja, valami Vörösmarty, és piros fejjel tiltakozik, vagy inkább vörösen a dühtol. Henrik nem nyugszik oly könnyen bele, és hirtelen felindulásból megír három könyvet, nagyképu és híres lesz, s kilép a Heti Hetesbol. Eközben a „Nyomorultak“ ott ülnek mind a zöld asztal elott. Victor Hugo – a bizottság elnöke – nagyon szigorú – sugdossák körülöttem. Fél füllel azt hallom, hogy a Noszty fiú meséli esetét Tóth Marival, de az eset még Karinthynak is tetszik, unottan bedob egy poént, majd befizet egy utazásra a koponyája körül. Ez talán vicces lesz – reméli. Közben elered az eso, majd az esot követoen egyre hullnak rám az egyenletek, köbgyökök, nyögök egyet és sikerül elbújnom elolük egy Archimédesz – törvény mögé. Itt azonban belémütközik Anyegin, és könyörög, tegyem el láb alól Tatjánát, mert már nagyon unja. Rendben – mondom – de a no megtetszik nekem, meg is hívom moziba, de szerencsétlenségemre egy horrorfilm úgy megrémíti, hogy tüstént elrohan. Elkeseredem sikertelenségem miatt, bár nincs sok idom búslakodni, mert kitör a harmincéves háború. Önkéntes leszek, azzal a feltétellel, ha Kutuzov lesz a vezérünk. Elutasítanak azzal az érvvel, hogy még meg sem született. Nem hiszek nekik, bár a történelem gyenge oldalam. Oldalba is vág valaki, hogy felfedezték Amerikát. Én Kolumbuszra gondolok, de nem vagyok benne biztos. Amerikát tehát nem én fedeztem fel, de felfedezek mást, mégpedig azt, hogy a hutoszekrénybol valami Amudsen felfalta az összes jégkrémemet. Rettenetesen dühös leszek, de meglátom Toldit és segítséget kérek tole, rázza ki sarkából ezt az Amudsent, de Toldi nem ér rá, mert lefoglalják egyéb teendoi. Egy óriási rúddal kergeti Budára az érettségizteto bizottságot. A diákok örömükben átadnak neki egy Mick Jagger CD-t, erre o feldobja rúdja végére és forgatni kezi. Nem hall semmit, sebaj – mondja és legyint, majd leül egy kore s megvárja, míg Edison, vagy valamilyen jó fej felfedezi a lemezjátszót és a cédélejátszót. A réti farkasoknak ajánlja majd a lemezt, hadd tanuljanak meg rendesen üvöltözni.

Nem bírom tovább, szétrobban a fejem, jönnek felém az osemberek, amott egy brontoszaurusz, jönnek a spártaiak is állig felfegyverkezve. Nem igaz, hogy vízben oldódom, jaj fáj az epifízisem, vagy talán ez a katabolizmusom? Zalán kétéltu, te meg hüllo vagy! Minek nevezzelek – kérdi az irodalomtanárom, Ivan Iljics haldoklik, hívjanak orvost, ez parabola vagy hiperbola? Segítség, leszakadt a koordinátarendszer, Kirchhoffot agyonütötte az áram, sebaj, szabályos, saját törvénye alapján! Elönt a hemoglobin, vagy tán ez a butadién. Sebaj, hasonlít rám, segítség, lesújtanak rám a walesi bárdok!

Hirtelen kinyitom a szemem és megborzongok, könyveim romokban hevernek, te jó ég, már megint elaludtam, nem tanultam semmit! Holnap kezdodik az érettségi. Ha véletlenül megbukom, nincs baj. Valahol olvastam, hogy Alberto Moravia is hatvanéves korában érettségizett le, elobb nem jött neki össze. Mégis sokra vitte…!