Iskolai viccek

Tanfelügyelo érkezik Karakószörcsögre, az iskolába. Felüti az osztálykönyvet és látja, hogy az osztály legjobb tanulója Kovács Pistike.

– Na Pistike mondd meg nekem, ki törte el a Lehel kürtjét?

Pistike sírva fakad

– Tanfelügyelo bácsi kérem, nem én törtem el a Lehel Kürtjét.

A tanár oda súgja a tanfelügyelonek:

– Kérem én ismerem a gyereket, ismerem a szüleit, ha a gyerek azt mondja, hogy nem o törte el azt a bizonyos kürtöt, akkor biztos, nem o törte el.

A tanfelügyelo fel van háborodva, felrohan az iskolaigazgatóhoz, elmondja mi történt. Az iskolaigazgató is azt mondja:

– Kérem, én ismerem a gyereket, ismerem a gyerek szüleit, ismerem a tanárt egy kiváló pedagógus, ha azt mondják, hogy nem a Pistike törte el azt a vacak kürtöt, akkor biztos, hogy nem o törte el.

A tanfelügyelo még jobban fel van háborodva. Az elso vonattal felutazik a minisztériumba. Az államtitkárral beszél és elmondja neki mi történt Karakószörcsögön. Azt mondja az államtitkár

– Mit vacakolnak azzal a Lehel kürttel, itt van 10 000 korona, csináltassák meg.

A tanfelügyelo most már teljesen kikészült. Másnap beront a miniszterhez. Elmondja tövirol-hegyire, mi történt. Mire a miniszter azt mondja:

– Tanfelügyelo úr, én ismerem az államtitkár urat. Ha o magának adott 10 000 koronát, akkor én biztos vagyok benne, hogy o törte el Lehel kürtjét.A falusi tanár megkérdi a hátsó padban ülo Mórickát, az osztály legrosszabb gyerekét:

– Nem tudod véletlenül, ki szüretelte le éjjel a meggyfámat?

– Nem hallom a kérdést, tanár úr – így Móricka.

A tanító gondolkodik, majd helyet cserél a gyerekkel.

– Most kérdezz te valamit, mindjárt kiderül, lehet-e hallani innen.

– Tanár úr kérem, nem tudja, ki fogdosta tegnap éjjel a kapunk elott a novéremet?

Mire a tanár a leghátsó padból:

– Hát Móricka, innen tényleg nem hallani semmit!A diáklány körülnéz a folyosón, majd nagy elhatározással benyit a tanáriba, ahol csak a matektanár van egyedül.

– Tanár úr, én bármit megtennék, hogy ne bukjak meg matekból.

– Igen?

Kicsit beljebb lép.

– Igen, tanár úr, bármire képes lennék!

– Bármire?

Érzéki sóhaj:

– Bármire!

– Akkor tanulj, matematikát!–Samuka, mondj egy kétjegyu számot! – kéri a tanító.

–Huszonnyolc.

–Jó. Most mond ezt fordítva!

Samuka hallgat.

–Hát nyolcvanketto, te szamár! Jakabka, te is mondj egy kétjegyu számot!

–Harminckilenc.

–Jó. Most mondd fordítva!

Jakabka hallgat.

–Buta vagy! Hát kilencvenhárom. Móricka, te is mondj egy kétjegyu számot!

–Engem nem fog a tanító úr szekírozni: harminchárom!–Móricka! Meg tudnád mondani a tanító néninek, melyik foga no ki utoljára az embernek?

Móricka nem sokat gondolkodik a válaszon, nagyképuen és határozottan rávágja:

–Az aranyfoga, tanító úr!