Hogyan tovább a Megasztár után?

Pásztor Éva: A Megasztár volt az eddigi legnagyobb fellépésemPásztor Gábor felvételeKezdjük akkor talán a végén. Soma e mondata után, mikor leültél a többiek közé, azt mondtad, nincs jövőd. Megmagyaráznád ezt a kijelentésedet?

Mindenki azt mondta, milyen pesszimista vagyok, de logikusan gondolkozva tényleg nincs jövőm. Ott voltam három hétig a Megasztárban, ahol mindenki magyar volt, és most gyere haza, ahol egy pár ember tud magyarul, meg egy pár helyre elmehetsz fellépni... Úgy szántam el magam, hogy ha ott maradok Budapesten, akkor van jövőm, de ha visszajövök, akkor nincs, és ez nekem már jó előre leforgott a fejemben...

De hát a műsort rengetegen látták Magyarországon is. Lehet, hogy valaki felfigyelt rád.

Nem reménykedek ilyesmiben. Ha így történne, örülnék neki, de nem várhatom, hogy egyszer csak felfedez valaki. Lehet, hogy várnék egy hetet, egy hónapot, egy évet, aztán összesorvadnék, hogy még mindig semmi. Mostanában nincsenek fellépések, nincs mozgás. Most az egészet képes lennék feladni, inkább énekelek magamnak a zuhanyzó alatt.

Nagyon csalódottnak tűnsz. Mit vártál a Megasztártól?

Nagyon sokat. Nem akartam megnyerni, de szerintem van anynyira jó hangom, hogy bekerülhettem volna a döntőbe. Még ha elsőnek estem volna ki, azt sem bántam volna, csak egy kicsit megtapasztalhattam volna a fényt és a csillogást. Legalább valamiről szólna az életem. Én mindent feltettem a Megasztárra, ki akartam innen szakadni. Nem kellett volna ennyire komolyan vennem. Ha úgy vettem volna, mint egy fellépést, akkor lehet, hogy nem érezném ezt az ürességet.

Azt mondod, mindent erre tettél fel. De szerintem semmiképp nem vesztettél azzal, hogy elmentél a Megasztárba.

Veszteni nem vesztettem. Mindenképpen tanultam. Például ezt is, hogy nem szabad ennyire véresen komolyan venni a dolgokat. Pozitív élményekkel és új tapasztalatokkal jöttem haza.

Milyen volt az a néhány hét, amely az ötven legjobb kiválasztása és az elődöntő között eltelt?

Eleinte csak egy héten egyszer jártunk Pestre, de az utolsó hetet végig ott töltöttük. Felkeltem reggel, mentem énekórára, ruhapróbára, hazaértem este, alig vártam, hogy jöjjön a következő nap, amikor mondjuk tánc lesz… Nem is vártam a fellépést, mert tudtam, hogy ha eljön az a nap, akkor mindennek vége. Az a kilenc ember, akikkel egy csoportban voltam, mintha az osztályom lett volna. Érdekes, mert egy osztály négy év alatt jön össze, mi meg három hét alatt. A végén már nem is az éneklésről, hanem a barátokról szólt az egész.

Hogyan emlékszel vissza a fellépés napjára?

Reggel korán kellett kelni, nem volt idő enni, mentünk a sminkbe, majd próbálni, onnan ismét a sminkbe, mert még nem volt kész, aztán fodrász… Próbáltuk a Csillagdalt, majd az egyénit, olyan forgalmas volt az a nap, hogy alig vettem észre, hogy én következem. Az előttem éneklő Zsuzsit végig sem tudtam nézni, mert már magamon gondolkodtam. Aztán bementem, s mintha agymosáson estem volna át, kitörlődött minden. Még a zsűri szavaira sem emlékszem. De nem bánnám, hogy ha minden napom ilyen lenne.

Miért pont a „Kitaszítva” című számot énekelted?

Három számot választottam eredetileg, de végül egyik se vált be. Az Anastacia-dalt nem tanácsolta Pierrot, azt mondta, hogy nem akarja, hogy belebukjak, Auth Csilla túl unalmas volt, a Queent pedig azért nem engedték, mert azt férfi énekli. Érdekes, Tóth Gabi Michael Jackson Thrillerjét énekelte, ott nem volt baj, hogy férfi az előadó. Saját szám pedig csak úgy jöhetett szóba, ha zongorán kísér Éry Balázs, vagy én kísérem magam. Ez eleve kizárta a gyors számokat. Kicsit furcsán is éreztem magam, mert ahhoz vagyok szokva, hogy dübörög körülöttem a zene, ez biztonságérzetet és önbizalmat ad.

Komolyabb énekesi pályafutásod a gimnáziumban alakult Butterfly együttessel indult, melynek azóta is tagja vagy, dalaidhoz a zenét Kovács Tamás szerzi. Hová helyezed a Butterfly-t az életedben?

A könyvespolcra, a harmadik piros könyv mellé! De komolyra fordítva a szót, ha éppen nem a férjemmel vagyok, vagy nem valami nehéz dolgot csinálok, akkor mindig ott van a fejemben a Butterfly. Mosogatás vagy sütés közben, jön egy ötlet, s már írom is a szöveget. Még az ágyban is este. Például Pesten is adódott egy szitu, nem tudtam elaludni, úgyhogy megpróbáltam leírni a helyzetet. Lett belőle két sor, és érzem, hogy több is lehet. Ha szöveget írok, akkor nem úgy teszem, hogy két óra főzés, két óra mosogatás, két óra dalszövegírás, hanem bármikor jöhet az ihlet. A Butterfly életem minden percében jelen van.

Most hogyan tovább? Van élet a Megasztár után?

A Megasztár után van az üresség meg a szürkeség, s az olyan gondolatok, hogy ismeretlenül fogok meghalni. Nem tudom, hogy miért, hisz ott voltam a tévében... De hát szerintem ugyanaz lesz, mint eddig, néha hívnak fellépni, aztán a fellépés után jön az üresség. Ez mindig így van, egy hétig készülsz rá, hogy fellépsz, aztán öt perc alatt lezavarod, és megyünk haza. A Megasztár volt az eddigi legnagyobb fellépésem, ezután érzem a legnagyobb ürességet. De mégis csinálom tovább.

A bemutatkozó filmedben azt mondtad, szeretnéd, ha lenne már az életedben egy komoly történés. Bakáts ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy minden komoly történés belőled fakad.

Hiszek a mesékben, hogy jön a herceg a fehér lovon, hogy ha jó időben jó helyen vagy, rád szakad a szerencse. Várom, hogy történjen a csoda, pedig tudom, hogy tennem kellene érte. És azt is tudom, hogy a Megasztár-sikerért sem tettem meg mindent, mert ha egy kicsit kizártam volna a félelmemet, lazábban mentem volna oda, hogy most alakítok egy nagyot, akkor lehet, hogy a legjobbak között lennék, mert érződött volna az önbizalmam és a kisugárzásom.

Mi most akkor a célod?

Mindenképpen menni kell tovább, nem fogom feladni. Énekelni fogok, mindig, mindenhol. Nem tudom, hogy mi lesz, de énekelni akarok. És fogok is.