Hogyan neveljünk egy korhatáros világban?

Óvodákban, napközikben nem oly ritkán előforduló jelenet, hogy a kicsik a terem egy félreeső sarkában, vagy a kert végében, bokor mögé bújva olyan viselkedéseket utánoznak, amiket a felnőttektől lestek el. Szájon puszilják egymást, a papás-mamást játszó gyerekpár kézen fogva jár, esetleg egymás mellé fekszenek a képzeletbeli hitvesi ágyban.

A pedagógusok ezt, a dolog intenzitásától függően, hol elnézik, hol inkább helytelenítik, és igyekeznek más irányba terelni a kisiskolások játékát. Ha azonban azt tapasztalják, hogy egy gyerek egyértelműen szexuális tevékenységet utánoz játékában, akkor a nevelők aggódni kezdenek: nincs-e ez a gyerek valami olyasminek kitéve otthon, ami megzavarja lelki fejlődését. Ugyanígy szemet szúr az is, ha egy kisgyerek nem a szokásos módon agresszív társaival, (pl. lökdös, csíp, esetleg harap,) hanem kimondottan szadisztikus, felnőttekre jellemző erőszakossággal bántja társait, (pl. orrba vág, szíjjal üt, hajánál fogva rángat). A konkrét cselekvés helyett néha a megdöbbentően durva káromkodás és fenyegetőzés is utalhat arra, hogy a gyerek lelkivilága nem az életkorának megfelelően alakul.

Régebben a gyermekekkel foglalkozó szakemberek ilyen esetekben szinte biztosra vették, hogy a gyermeket valamilyen abúzus érte: bántalmazták, szexuálisan zaklatták, vagy legalábbis olyan jeleneteknek volt tanúja, melyek traumatikusan hatottak rá. Manapság azonban már nem lehetünk ebben annyira biztosak. Az is lehet, hogy a furcsán viselkedő gyerek csak eltöltött néhány órát a tévé előtt délután 5-től este 9-ig. A gyermekek szemének és fülének nem való jeleneteket persze a tv csatornák elvileg nem sugározhatnának ebben az időszakban. Tudjuk azonban, hogy ez az elv a gyakorlatban mily kevéssé érvényesül. Nemcsak a konkrét, kimondott, és képekben bemutatott agresszió vagy szex lehet káros, hanem az ilyen asszociációkkal átitatott egyéb műsorok is. Egy-egy délutáni talk show, ha nem mutatnak is benne családi verekedést vagy pornó jelenetet, mégis alkalmas arra, hogy egy gyereket megzavarjon, ha ezekről a témákról hosszasan, érzékletesen társalognak benne. Nem kell, hogy egy reklám kimondottan óvszert vagy erotikus szolgáltatást hirdessen, az is épp eléggé erotikus tud lenni, ahogy egy kombinés néni pálcikás jégkrémet nyalogat, vagy ahogy egy pucér férfi az ölében lévő sörösüveg nyakát szorongatja. És akkor a „Próbálta már szendvicsben?” és ehhez hasonló szlogenekről még nem is beszéltünk.

Egy amerikai felmérés szerint egy átlagos gyerek, mire eléri a 14 éves kort, kb. 8 ezer gyilkosságot, és 100 ezer egyéb erőszakos cselekedetet néz végig a tévében. A műsorok erőszakossága és szexuális tartama ráadásul évről-évre nő. Nemcsak az idősödő generáció érzékcsalódása, hogy: „Bezzeg a mi időnkben ilyet még nem lehetett volna bemutatni”. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az elmúlt 10 évben számottevően nőtt a nem korhatáros, csúcsidőben sugárzott műsorok erőszakos és erotikus jellege. 1989 és 1999 között az egy órányi műsoridőre jutó szexualitás háromszorosára, a trágár beszéd 7-szeresére, a homoszexualitásra, mint normális felnőtt életformára való utalás pedig 24-szeresére nőtt. (i, he)