Hogyan illeszkedjünk be?

A pályakezdők helyzetét nem csak az nehezíti meg, hogy szinte a semmiből kell álláskeresési technikáikat felépíteniük, hanem tapasztalatok hiányában nehéz a beilleszkedés egy munkatársi közösségbe is. Gyakran nem elegendő a legfrissebb elméleti tudás, a feladatok tökéletes elvégzése. Ha a dolgozó nem tud beilleszkedni a csapatba, előbb-utóbb munkahelyváltásra kényszerül.

Először csendben szemlélődjünk

A tapasztalatok szerint azokat fogadják be könnyen a munkatársi csoportok, akik sokban hasonlítanak a már régóta összeszokott csapathoz. Sem a túl erős személyiségek, sem a túl visszahúzódóak nem igazán kedveltek. Ez egyben az első, legfontosabb tanács alapja is lesz: legjobb, ha a munkát éppen elkezdő fiatal kolléga csendben végzi a feladatát, és közben felméri a munkahely erőviszonyait. Jól tesszük, ha feltérképezzük tehát, hogy kinek milyen szerep jut a munkatársi csoportban: ki az, akire a kollégák odafigyelnek, szavát megfogadják, még akkor is, ha esetleg nem ő a kinevezett vezető. A tiszteletbeli vezető pozíciójának számos forrása lehet: a kolléga a terület elismert szakértője, esetleg nagyon ügyesen bánik az emberekkel, sikeres a cég célkitűzéseinek megvalósításában, az ügyfelekkel való kommunikálásban. De az is lehet, hogy más, „civil” tulajdonságáért tisztelik: mondjuk a bölcsességéért. Az első hetek fontos feladata azt is kideríteni, hogy kikkel tudunk leginkább együttműködni, és keressük az ő társaságukat. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az esetleg veszélyes munkatársakat is kiszűrjük.

Ne bonyolódjunk konfliktusokba

Még akkor is érdemes megtartanunk a véleményünket az első időszakban magunknak, ha egyébként friss, külső szemlélőként kiválóan látjuk, mi és hol nem működik a rendszerben. És ha diákként hozzá voltunk is szokva ahhoz, hogy azonnal hangot adjunk elégedetlenségünknek, a munkahelyen ez a stratégia – különösen a kezdeti szakaszban – semmiképpen sem ajánlott. Kerüljük ezért a konfliktusokat, mert az elhamarkodott véleménynyilvánítás veszélyes lehet.

Sem a céggel, sem a munkatársakkal kapcsolatban nem ajánlott negatív véleményünknek hangot adni. Az első hetekben kizárt, hogy azonnal megértsük és átlássuk a teljes rendszer működését, ezért csak hibát követhetünk el azzal, ha meggondolatlanul elmondjuk sérelmeinket fűnek-fának. Soha nem tudhatjuk, kihez és milyen formában érnek vissza elhangzott mondataink és azt sem tudjuk kiszámítani, hogy ez milyen következményekkel járhat. Kerüljük az éles véleménynyilvánítást provokáló helyzeteket és igyekezzünk higgadtan szemlélni az eseményeket. (f, jb)