Hasznos a diákcsereprogram

A vágsellyei iskolában is van mit tanulniuk a bábolnai diákoknakSzőcs Hajnalka felvételeTermészetesen a vágsellyei iskola diákjai is viszonozzák majd a látogatást. Minderről Magdaléna Birnsteinová, a lovasiskola igazgatója tájékoztatta lapunkat, és lehetővé tette, hogy elbeszélgessünk a bábolnai vendégdiákokkal. Miközben a többiek éppen lovak között serénykedtek, kettőjükkel, Puskás Ibolyával és Mindszenti Gáborral az addigi egyhetes tapasztalataikról beszélgettünk. Mindketten a bábolnai Pettkó-Szandtner Tibor Szakiskola és Lovas Kollégium harmadéves tanulói. És ami még érdekes, mindkettőjüknek volt már egy másik szakmája, mielőtt a lovasiskolába jelentkezett volna. Ibolya egy ruhaipari szakközépiskolában szerzett érettségit, Gábor pedig az asztalos szakmát tanulta ki.

„Szerettem volna kipróbálni, hogyan foglalkoznak a lovakkal külföldi iskolában. Számunkra az egyik furcsaság az volt, hogy az itteni iskolában mindenféle ló van, a hidegvérű fajoktól a telivérekig, sőt még lipicai is van köztük” – árulta el Ibolya. „Otthon a mi iskolánkban minden héten más helyen vagyunk gyakorlaton, és csak egyfajta lóval foglalkozunk. Van, ahol csak angol telivérek vannak, van, ahol csak arabok, vagy mindkettő vegyesen” – tette hozzá Gábor.

Lótenyésztést tanulnak

A bábolnai iskola abba különbözik a sellyeitől, hogy ott csak két szakot tanítanak, lótenyésztő, valamint belovagló szakot. A négyéves iskola első két évfolyamában általános lótenyésztést tanulnak, azután választhatják a következő két évre a belovagló szakot.

Hogy beszélgetőtársaim miért választották a lovasiskolát, ha már volt más szakmájuk? „Mindig is érdekeltek a lovak, de kisebb koromban nem lovagolhattam, mert a szüleim féltettek – árulta el Ibolya. – Otthon volt varrodánk, ezért mentem a ruhaipariba. Nemrég kezdtem csak lovagolni egy ismerősünknél, akinek van egy lova.” Gábor elárulta a családjuk három-négy éve kezdett el lovakkal foglalkozni. „Nem főállásban, csak úgy munka mellett foglalkozunk lovakkal, de ezek nem hátaslovak, úgyhogy én eddig nem is lovagoltam. Pónikat tenyésztettünk, meg munkára fogható lovakat tartunk.”

A voltige fortélyai

Gábornak élményt jelentett Vágsellyén, hogy itt próbált először lovagolni. Ibolya már korábban is lovagolt, de a voltige az ő számára is újdonság. A lovaglósportok egyike a voltige (ejtsd: voltízs), melyet leegyszerűsítve úgy jellemezhetnénk, mint mozgó lovon végzett tornagyakorlatokat. A ló hátára fogantyúk vannak erősítve, ezekbe fogódzkodnak a gyakorlatozók. A voltige úgyszintén a lovaglói előképzést is szolgálja: a majdani lovasok a nyereg nélküli lovon ismerkednek meg annak mozgásformáival, a lépéstől egészen a vágtáig. Ibolya a sellyei iskolában ezt is kipróbálta, és azt állítja, jobban tetszik neki, mint a lovaglás. Itt aztán igazán jó kezekben van, hiszen a vágsellyei lovasiskola voltige csapata az idén Olaszországban Európa-bajnoki aranyérmet szerzett.

Ibolya a nyáron egy neves díjlovaglónál, Dallos Gyula nemzeti bajnoknál fog gyakorolni, és ha jól megy, szeretne nála dolgozni, Gábor valamelyik nyugat-európai országban szeretne szerencsét próbálni a lovas szakmában. Jozef Roszival, a vágsellyei iskola vezető mestere elmondta, az iskola öt diákja hat hétre megy majd ki Norvégiába a diákcsereprogram keretében. Ott is hasonló lovasiskola van, ám az ottani gyakorlat más, kisebb csoportokban foglalkoznak a diákokkal. A vezető mester abban látja a csereprogram lényegét, hogy a gyerekek szokják az idegen környezetet, nyelvet tanulnak, és elleshetik, milyen stílusban lovagolnak máshol, milyen a szakképzés Magyarországon, Norvégiában vagy Csehországban.