Harry Potter

Ez a könyv olvastatja magát. Eddig még nem olvastam el magamtól egy könyvet sem, de ez megfogott. Először nevetségesnek tartottam, de miután kezembe vettem az első könyvet, a Bölcsek kövét, nem tudtam anélkül letenni, hogy ne olvastam volna el belőle legalább két fejezetet.

Manapság, amikor hazaérek a suliból, az első dolgom az, hogy leülök a könyvemhez, és csak ezután kezdek tanulni. J. K. Rowlingnak, az írónak nagyon jó a fantáziája. Már magában a mágiáról alkotott elképzelése szuper, a többiről nem is beszélve.

Bizonyos részeknél az ember odaképzeli magát a cselekmény helyszínére, mintha minden ott történne a szeme előtt.

Harry könyvbéli barátai mindent megtesznek annak érdekében, hogy ő biztonságban legyen.

A kviddics sport még engem is magával ragad. Nagyon izgalmasnak tartom, és a körmömet rágom, amikor a kviddicsmérkőzésről olvasok, mert mindig kíváncsi vagyok arra, hogy ki fog győzni.

Az eddig megjelent kötetek közül szerintem a harmadik a legjobb, azaz a Harry Potter és az azkabani fogoly. Ebben a részben a főszereplő Harry Potter nagyon sok mindent megtud a családjáról, például itt derül ki, hogy van egy keresztapja, akit lecsuktak tizenkét éve gyilkosságért (persze ez nem igaz), és megszökött, és nem sikerült a nyomára akadniuk azóta sem.

Ebben a könyvben rengeteg az izgalmas epizód: sok szomorú, ennek ellenére sok olyan rész is van benne, ahol nevetni lehet. Azért az egész Harry Potteres „cuccba“ nem kell annyira belemerülni, mint néhány gyerek, akik baglyot szerettek volna látni a karácsonyfa alatt, ami lehetetlen. Elég durva állatkínzásnak tartom, mert a bagoly elpusztulna a lakásban, s ha mégis életben maradna, akkor is csak szenvedne, amíg meg nem unná a gyerek. (Colin)