Három hetem Németországban

A PAD (Pädagogischer Austauschdienst – Pedagó- giai Csereszolgálat) jóvoltából a nyári szünetben három- hetes németországi tanul- mányúton vehettem részt.

Az út idén az alsó-szászországi Alfeldbe szólt, ahol néhány hétre a helyi gimnázium diákjai lettünk. Ez annak is köszönhető, hogy a német diákok csak július közepén fejezik be tanulmányaikat. Hetente pár alkalommal részt vettünk a német diákok tanítási óráin, de javarészt helyi tanárnők adtak nekünk németórákat. Tízfős csoportunkkal olyan mindennapi témákat vettünk át, mint a vásárlás, az étkezés és a kultúra. Külön téma volt maga Németország.

Néha nem mindennapi módon tanítottak: a vásárlás és az étkezés témák befejeztével elmentünk a helyi piacra alapanyagokat venni a gyümölcssalátánkhoz, amit az órán készítettünk és fogyasztottunk el, miközben összefoglaltuk a tanultakat. A részt vevő diákok az ország minden tájáról jöttek össze: Vágbesztercéről, Szinnáról, Eperjesről és az Erdőhátról, Gajarról, de nem hiányoztak a pozsonyi diákok sem, úgyhogy a csoportmunkák alatt érdekes volt a szlovák nyelv megannyi változatát hallgatni (mert persze németül kellett volna beszélnünk). Jómagam a nyitrai kerületet, Dél-Szlovákiát, az ott élő magyarokat és a komáromi Selye János Gimnáziumot képviseltem. Gyorsan telt az idő, talán a sűrű program miatt, ami több német nagyváros megtekintését is magába foglalta. Többször is elutaztam az ezerkétszáz éves Hildesheim városába, beláttam egész Hannovert városházájának kupolájából, meglátogattam a wolfsburgi Phaeót, ami a Csodák Palotájának fiatalabbik kiadása, megmásztam a kölni dóm tornyának lépcsőit, és megismertem az ókorban ott élő rómaiak mindennapi életét a germán–római múzeumban. Persze volt még valami, ami még lenyűgözőbb volt a nagyvárosoknál: az alsó-szászországi természet. Egy egész napot a Harz-hegységben töltöttünk, ahol felmásztunk a tartomány legmagasabb hegyének, a Brockennek a tetejére (1141 m). Tulajdonképpen az egész táj hegyes-dombos, nem úgy, mint a Kisalföld.

Minden résztvevőt fogadó családoknál szállásoltak el, ezáltal nemcsak a német diákok iskolai mindennapjait ismerhettük meg, hanem részt vettünk egy család életében is. A háziak sokat meséltek a lakótársamnak és nekem, együtt ebédeltünk, vacsoráztunk, segítettünk a ház körül, a család bemutatta nekünk a környéket, különféle hétvégi programokat szerveztek nekünk, például elmentünk egy jótékonysági iskolai koncertre és szabadtéri előadásokra a helyi parkban.

Ezeket az élményeket nem írhattam volna le, ha nem végeztem volna 2. helyen az országos német olimpián, és ezt az eredményt selyés felkészítő tanáromnak, Szénássy Edit tanárnőnek és németországi önkéntesünknek, Anna Kleynek is köszönhetem.