Hajnalig tartott a hip-hop buli

Beleremegtek a falak a hip-hop előadók koncertjétőlA szerző felvételeA szépszámú vendégsereg láthatta Kabint és Sudlit Komáromból, valamint G. W.-t Sókszelőcéről. Az esten megcsillogtatta rappelési tudását a gútai Attilah és az érsekújvári Jakuza, aki betegsége ellenére is színvonalas műsort produkált. Ők ketten kellőképpen feltüzelték a közönséget, akik nemegyszer annyian voltak, hogy akadt, akinek csak a folyosón maradt hely. Élvezetes és élményszámba menő volt a két fiatal színpadi előadása. Kellőképpen fokozták a hangulatot. Előadtak pár számot a felvidéki lét „sanyarú“ sorsáról, a barátságról és szerelemről, valamint a szegénység-gazdagság problémaköréről, majd átadták a színpadot az est „sztárvendégeinek”, a komáromi RAP’art’OAR nevű csapatnak. Ezután a hangulat a tetőfokára hágott, szinte nem volt ember a teremben, aki nem csápolt volna a zene ütemére, akadtak, akik a szövegeket is ismerték. Pepe G, O. J. Tee és Anna kizárólag az új nagylemezről adott elő számokat. Igazi lemezkeresztelő hangulatot teremtettek.

Áttörték a közönyt

A trió kicsit elvarázsolva és megilletődve adta elő a számokat, mintha egy kis lélekerősítőt vettek volna magukhoz, hogy jobban menjen a buli. Ami pedig fergetegesre sikeredett, köszönhető ez a kiváló számoknak és a fogékony közönségnek. Olyan dalok csendültek fel, mint az A csapat csak lazán, a Rapbanzáj, a Felvidék szó, a Járom az utam vagy a Törj át. A banda igencsak kitett magáért. És mintha az izgalomból nem lett volna elég, az igazi rapbanzáj az este záróelőadáskor kezdődött, amikor a zsebkendőnyi színpadra a RAP’art’OAR mellett fellépett Attilah, Jakuza, G.W., és a Micro Tenors együttes, bizonyítva, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Közösen adták elő a Száll a hír című szerzeményt, mely az összefogásról szól. Arról beszéltek, hogy manapság mennyire szétzilálódott a társadalom, mennyire sok az ellentét, hogy mindenki csak a maga javát keresi. Miközben elsikkadunk afelett, hogy semmi más nem számít, csak a közösség, legyen az bármennyire kicsi, a lényeg, hogy öszszetartó legyen. Mindehhez a legigazibb út a zenén keresztül vezet. A hangosítás és a fényviszonyok is emelték az esemény rangját, amiért elsősorban Ferenczi Kornélt illeti dicséret. Az est lemezlovasa DJ Nice volt, sokszor érdekes keverésekkel dobta fel a hangulatot.

Együtt egymásért

Utózöngéje is volt az eseménynek. Kint az utcán hazafelé menet az ember dúdolta a hallottakat, és még napokig a hatása alatt maradt. Maradandót pedig csakis az igazi előadók képesek, akik szívből-lélekből zenélnek. És ha ennek követői akadnak, ha a fiatalok nemcsak az alkohol és a kábítószer rabjaivá válnak, hanem kreatív dolgokat művelnek, akkor ez a kezdeményezés mindenképpen támogatást érdemel. Tettre kész fiatalok, akik nem átállnak napokat, heteket, hónapokat tölteni azzal, hogy valami értelmeset csináljanak. Úgy tűnik, végre megmozdult az állóvíz, ám mint minden egyedi kezdeményezésnek, ennek is kell egy kis kifutási időt adni. Minden fellépő bebizonyította, hogy ember a talpán, aki hangosan és rímekbe szedve mondja el véleményét, vallja meg gondjait, bajait, tárja ki a szívét. Az őszinteség pedig nemcsak a színpadon van jelen. Az életérzést átadják a befogadóknak, akik a sok igaz szótól megrészegülve (és persze mástól is) hazavittek valamit abból a miliőből. Jószívű gengszterek, akik a szó varázslatos erejével kardoskodnak az igazukért.