Gondolkodom, tehát…

Ma már nyilvánvaló, hogy mind az egyén, mind valamely közösség fejlődése a képzésen, a tanítás, tanulás minőségén múlik. Mindannyiunk érdeke, hogy olyan tanulókat neveljünk, akik eredményesen, önállóan és egész életük során képesek tanulni. Az ezeket az alapelveket felismerő társadalmak ma nagyobb gazdasági prosperitásnak örvendenek, mint a korszerűtlen oktatási struktúrával rendelkező társaik.

A kognitív képzés kutatása és fejlesztése sok országban viharos gyorsasággal halad. A működő programok közül néhánnyal igen jó eredményeket lehet elérni az oktatásban. A gondolkodás fejlesztésének alapelvei és ezen programok bizonyos részei az iskolarendszeren belül is beépültek az oktatásba, dinamizálva, felfrissítve annak struktúráját, de a gondolkodás teljes folyamatának közvetlen tanításával egyikük sem foglalkozik, legfeljebb felveti annak szükségességét. Pedig már óvodáskorban el lehet kezdeni a hatékony gondolkodási folyamat olyan irányú kiépítését, amely eredményes problémamegoldásra, tervező, építő, alkotó gondolkodásra tanítja, neveli a jövő generációját.

Az oktatás: felkészítés az életre

Az iskolában megtanult gondolkodásmódnak hasznosnak kell bizonyulnia az iskola után is. A gondolkodásra nevelés hagyományos módszerei nem mindig elégítik ki ezt a feltételt. A pedagógusok számára az a legnagyobb kihívás, hogy milyen módon mozdítsák elő azt a fajta gondolkodást, tanulást, amely a mai, magas követelményeknek megfelel. A mai diákok előtt nagy feladat áll: nemcsak a konkrét munkahelyi követelményeknek, hanem az európai mércének is meg kell felelniük. A vitakészség és a kritikus gondolkodás már nem elég. A mai világban többre van szükség: döntésekre, választásokra, aktív kezdeményezőkészségre, kreativitásra, világos és konstruktív gondolkodásra. (úp, he)