Erőszakossá tesz a TV

Sokféle ok vezethet erőszakoskodáshoz. A legtöbb erőszakoskodó gyerek otthonról negatív feszültségeket hoz magával, és feszültségét, amit az otthoni bánásmód vagy körülmények váltottak ki benne, másokon vezeti le. Emellett nincs jó empátiás készsége, nem tudja beleérezni magát mások helyzetébe és így rendszerint egyáltalán nem méri fel, mit okoz másoknak. Ha megérti, milyen is a másik helyzete, gyakran megváltoztatja viselkedését.

Vannak közöttük olyanok is, akik az otthoni sérelmek, hidegség, tettlegesség miatt ellenséges érzelmi beállítottságúak, és élvezik ha látják, hogy másnak fájdalmat okoztak. Náluk a kegyetlenkedés megállítása csak az érzelmi problémák oldásával, és az agresszió büntetésével állítható meg. Vannak, akik egész egyszerűen csak küzdő típusok, szeretnek győzni, a rangsor csúcsán lenni, és az erőszakoskodással az erejüket fitogtatják. A sportolás általában segít levezetni a feszültséget, és lehetőséget ad a szociálisan elfogadott versengése. Beszélgetésekre is szükség van, hogy megértsék, ez a magatartás nem „győztes”, hanem épp ellenkezőleg, felnőttkorban megnehezíti az érvényesülést. Az erőszakoskodó gyerekek között találunk olyanokat is, akiket annyira elkényeztettek, hogy egyáltalán nincsenek tekintettel másokra, és emellett ingerlékenyek, rosszul bírják a késleltetést, a frusztrációt. Mint a többieknél, a mások tiszteletét, és a hirtelen düh kezelését kell megtanulniuk. Az elmúlt időkben a gyerekek által elkövetett bűncselekmények gyors ütemű elterjedése nyomán sokakban felmerül a kérdés: vajon a médiának mekkora szerepe van a fiatalkori agresszió kialakulásában? A józan ész azt mondja, hogy az összefüggés nyilvánvaló. Azok a tizenévesek, akik naponta egy óránál többet néznek televíziót, sokkal valószínűbb, hogy erőszakossá válnak, mint azok a fiatalok, akik kevesebbet ülnek a TV előtt. A viselkedésmintákat kutató pszichiátriai epidemiológusok szerint a napi egy óránál kevesebb és a napi egy óránál több TV-nézés között jelentős különbség van. Ez az ugrás négyszeres növekedést jelent. Ha a gyerekek a Rambón és társain nőnek fel, és ezt nem kezelik megfelelően a családban, az iskolában, nem beszélik meg a látottakat, akkor nagyon zavaros dolgok maradnak a fejükben, és ez biztosan hozzájárul ahhoz, hogy erőszakos cselekedeteket kövessenek el. A tanulmányokból emellett az is kitűnik, hogy aki gyerekkorában többet néz tévét, sokkal valószínűbben fog dohányozni, alkoholt fogyasztani, illetve korábban kezd el nemi életet élni. Igaz, hogy erőszak régen is létezett, ám most a televízió segítségével virtuális termékké alakul át, és elveszíti a realitását. Különösen a gyerekek esetében fordulhat elő, hogy nem mérik fel az erőszak valóságos következményeit. Hogy mi a megoldás? Fontos, hogy a szülők egyértelmű korlátot szabjanak a napi a televízió-nézés időtartamában. Emellett más közösségi tevékenységekkel kellene ellensúlyozni a negatív hatásokat: például beszélgetni a gyerekkel – egyebek között azért, hogy a látottak ne maradjanak feldolgozatlanul. (sn)