E(l)-ballagtak a pozsonyi gimi végzősei

A harmadikosok osztályt díszítenek; fogalmazódnak az ünnepi beszédek; a végzősök éneket, vonulást gyakorolnak, ruhát keresgélnek; a szülők ajándékokat választanak, ünnepi ebédet, vacsorát szerveznek; a rokonok, barátok virágcsokrokat rendelnek..., mindenki izgalommal és szeretettel telve készül a nagy Napra. Aztán egy rendkívüli helyzet minden korábbi hagyományt, szokást keresztülhúz. És az iskola megoldást keres, vajon hogyan lehetne méltóképpen elbúcsúztatni végzőseit. A világhálót ellepték az iskolák vagy a ballagó osztályok által készített, a négy év történéseit megmutató képekből, felvételekből összeállított rövidebb-hosszabb videók: igazgatók, tanárok, iskolatársak szóltak ezekben a diákokhoz, egyszerűbb és lenyűgöző kreativitással megkomponált virtuális ballagások, búcsúzások csaltak egészen biztosan könnyet a képernyő előtt ülő végzősök szemébe. A pozsonyi Duna utcai gimnázium vezetősége más módját választotta a ballagásnak, látván, hogy diákjainknak mennyire hiányzik a közös élmény. Így hát meghirdettük ballagásunk eredetileg tervezett napjára, május 7-ére végzőseink online „e(l)-ballagását” ünneplő ruhában, ünnepi beszédekkel, ballagási énekekkel, negyedikeseinknek az iskolától és a tanároktól való elköszönésének minden olyan elemével, amelyet a technika lehetővé tett, és amely az eseménynek a világhálón történő élő közvetítésébe belefért (a technikai háttér megteremtését köszönjük Tóth Tibornak és Pomichal Patriknak). Így pedig a családtagok, a barátok, az iskolatársak legalább virtuálisan részesei lehettek annak, amikor diákjaink elérzékenyülve hallgatták az osztályfőnök búcsúbeszédét, meghatott szüleik szavait.

Tanáraink nagyon sok online órát tartanak, és nap mint nap szembesülünk technikai nehézségekkel, tehát tudatában voltunk annak, hogy kockázatot vállalunk az élő adással, de ez nem rettenthetett el minket: csütörtökön 10.00-kor, amikor az iskolában éppen negyedikeseink utolsó osztályfőnöki órája elkezdődött volna, a Gaudeamus igitur taktusai után elindult a IV. A osztály e(l)-ballagása; 11.00-kor pedig, amikor az iskolai ünnepségen végzőseink számára utoljára szólal meg a csengő, a IV. B osztály diákjainak e(l)-ballagása kezdődött. Az adást iskolánk FB-oldalán és a honlapunkon több százan nézték és kommentelték. A diákok nevében Gyurkovics Gergő és Árva Evelyn fogalmazta meg a köszönet és a búcsú szavait, majd következtek az osztályfőnöki beszédek. Szabó Andrea tanárnő diákjait egyenként jellemző szövege végére nemcsak ő, hanem mindannyian elérzékenyültünk. Sajnos, a technika ördöge éppen a másik osztályfőnöki beszéd alatt tréfált meg minket kegyetlenül: az élő adásba bekapcsolódni nem tudó Morvay Eleonóra helyett a búcsúztatót olvasó helyettesasszony mikrofonja sem bírta a terhelést, ezért az osztályfőnöknek az osztály négy évét jellemző, gyakran találó idézetekkel tarkított beszédét kicsit akadozva hallottuk, de az üzenet és a szeretet azért így is átjött. A szülők nevében megszólaló, könnyekig meghatott Simonics Zsuzsa és Rovenský Mária beszéde elmondása után rögtön megölelhette mellette ülő, hasonlóképpen meghatott gyermekét. Morvay Katalin igazgatónő ünnepséget záró szép gondolatai, megszívlelendő tanácsai után felcsendült a Ballag már a vén diák, ezalatt pedig ballagóink gyermekkori és tablóképeit nézegetve mélázhattunk el azon, hogy szalad az idő, idézhettünk fel a felvillanó képeket látva egy-egy kedves vagy humoros emléket az elmúlt négy évből. Az élő adás befejezése után nem sokkal felkerültek a közösségi oldalakra az ünneplőbe öltözött családjuk körében virágcsokrot tartó ballagóink, illetve a szűk családi körben megtartott ünnepi ebédek képei. Ha végzőseink délután az élő adás felvételének megtekintésén kívül a honlapunkra is ellátogattak, elolvashatták iskolatársaik gondolatait is arról, mit jelentettek a Duna utcának, tehát a búcsúzás a fiatalabb diáktársak részéről sem maradt el.

A végzősök ballagása minden magyar középiskolában a tanév legszebb, legmeghatóbb eseménye. Mi, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatósága és tanárai azt reméljük, hogy még ilyen rendkívüli körülmények között is sikerült ünneppé, emlékezetessé tenni drága gyermekeink számára a búcsú pillanatait.

Kulcsár Mónika igazgatóhelyettes