Egy hét Burgundiában

TÓTH FERENC

Burgundia látnivalókban bővelkedő, rendkívül változatos vidék. Területén át vezet az út Franciaország délvidéke és a tengerpart felé immár évezredek óta. Története is hihetetlenül érdekes és mozgalmas. Első, név szerint is ismert lakói a kelta gallok voltak, akiket Caesar galliai hódításai után a rómaiak fokozatosan leigáztak. Később germánok vándoroltak e területre, s alapították meg első királyságukat az 5. században. A burgundok azok közé a germán népek közé tartoztak, amelyek viszonylag gyorsan romanizálódtak. A tájat jó párszor megjárták a kalandozó magyarok is, s nem egy román stílusú erődtemplom a magyar és normann támadások kivédésére épült. A 15. században a mai Franciaország keleti részén fekvő Burgundia, valamint a későbbi Németalföldnek megfelelő területek a burgund hercegség keretében egyesültek. A burgund hercegek, Merész Fülöp utódai hatalmas és erős birodalmat hoztak létre. A burgundiai udvar nagyrészt az országrész mai fővárosában, Dijonban tartotta székhelyét. A tartomány csak a 15. század végén csatlakozott Franciaországhoz.

A Dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola 25 diákja élményekben gazdag hetet töltött Burgundiában. Vendéglátónk a tartomány Fontaines nevű településének mezőgazdasági középiskolája volt. Fontaines Dijontól délre fekszik, a híres francia borvidékek egyikének közepén. A környék kis falvaiban rengeteg régi műemlék található. Chagny, Meursault, Pommard, Mercurey települések neve egyaránt ismerős a borszakértők és a román kori építészet szerelmeseinek körében.

Chalon sur Saone városától északra található Beaune, a „bor fővárosa”. Valóságos műemlék város román kori, gótikus és reneszánsz épületekkel. Ősi magját városfalak veszik körül. Talán leghíresebb műemléke a gótikus stílusban emelt Hotel-Dieu, amely a középkortól egészen 1970-ig kórházként és menhelyként működött. A város történelmi központjában hetenként egyszer a környező falucskák árusai kínálják portékáikat.

Chalon sur Saone 60 000 lakost számláló járási székhely. A város büszkesége a St.Vincent katedrális és a fényképészet alapjait lerakó Nicephore Niepce emlékmúzeuma. Tanulóink, miközben megtekintették a múzeum gazdag gyűjteményét, megismerkedhettek a fénytan és fényképészet alapjaival.

Utunk talán legérdekesebb látnivalója a 2000 éves gall város, Bibracte volt. A kelta gallok városai – Caesar elnevezése alapján oppidumai – magasan fekvő, jól védhető helyen létesültek. A települések védővonalait gondosan megtervezték és szilárdan megépítették, mint arról magunk is meggyőződhettünk. Bibracte falai i. e. 150-ben épültek. A város Caesar idejében 1000 fa- és kőépülettel büszkélkedhetett, lakosai számát pedig tízezerre teszik az archeológusok. A kelták megtanulták, hogyan készíthetők vasból szerszámok és fegyverek. Kiderült, hogy a modern kéziszerszámaink nem nagyon különböznek az i. e. 1. évszázadban használt elődeiktől.

A kelták településeinek megtekintése után jelképesen 20 000 évet ugrottunk vissza az időben: Solutré kőkorszaki lelőhelyét látogattuk meg. Európa legfontosabb felső paleolitikus lelőhelyei Franciaországban vannak. A lelőhelyről elnevezett solutréi kultúra emberei 18-20 ezer évvel ezelőtt éltek ezen a vidéken. Ebben az időszakban csúcsosodott ki az utolsó jégkorszak, és a kőkori vadászok az erdő nélküli fagyos sztyeppéken vadlovakra, rénszarvasra vadásztak kőből készült fegyvereikkel. A kőből, csontból készült fegyvereket, pengéket, kéziszerszámokat egy csodálatos múzeumban láthatja az érdeklődő turista.

Autun ősi városát Augustus római császár alapította. A római kori falakkal körülvett település nevezetességei a jó állapotban fennmaradt városkapuk, a hatalmas amfiteátrum és a román kori kőfaragványairól híres katedrális.

Hazafelé vezető utunk kisebb kerülővel Párizson keresztül vezetett. Európa egyik legjelentősebb fővárosának bemutatása pár mondatban merő lehetetlenség, és talán nincs is rá szükség. Elégedjünk meg tehát a mondással: Párizst látni kell!

A szerző a Vidékfejlesztési Szakközépiskola tanára