Díszmagyart bármely ünnepi alkalomra

Sárai Ilona, az iskola igazgatója elmondta, a nőiruha-készítő szakma divattörténeti tanulmányai alapján született meg az ötlet, hogy díszmagyar ruhák varrásával foglalkozzanak. Programjuk célja egy bemutatóterem létrehozása és tájékoztató prospektus kiadása, amelyben különböző férfi dolmányok és menték, hímzéssel, sújtással díszített női ruhák, valamint népviseleti ruhák kerülnének bemutatásra.

A magyar öltözet Vulcanust Adonisszá változtatja, vélte az 1867. évi koronázás egyik előkelő résztvevője, a belga követ felesége. Igaza volt. A bemutatott férfiöltözet méltóságot, a női eleganciát és bájt kölcsönzött viselőjének.

Korunkban a díszmagyar reneszánszát éli. Egykoron egész birtokokért cseréltek gazdát ezek az öltözetek, ám mai viselőik is kemény összegeket fizetnek érte. Ennek ellenére a kereslet egyre növekszik, hiszen a nemzeti öntudatot hivatott képviselni, melynek itt mifelénk egyelőre nincs híján a magyar ember. Októbertől készültek a ruhák az iskola varrodájában Tóth Mária mesternő irányítása alatt. Sokat adtak az anyagok kiválasztására, a szabás és díszítés hitelességére, mindemellett szem előtt tartva a mai igényeket és hordhatóságot is. – Ezt a fajta ruhákat nem lehet máról holnapra megvarrni, mert mindegyiket különleges kézi hímzés díszíti – avat be a mesternő a készítés rejtelmeibe. Ez még a mai modern technológia korában is kézimunkát igényel. Bizony az egykori nagyasszonyok báli ruháin mellényein látható hímzés, akár évekig is készült.” Érdekes volt látni, hogy díszmagyarban szinte bármely ünnepi alkalomkor megjelenhet nő, férfi és gyerek – hordható esküvői, báli és alkalmi öltözékként, de elsőáldozási ruhaként is mutatós. (bokor)