Dean R. Koontz: Az eljövetel

Még csak egy bizonyos műfaj mellett sem tette le a voksát, egyszerűen csak van egy különleges képessége, amit kedvére (és olvasói nagy örömére) kamatoztat.

Az eljövetel című könyve 2004-ben jelent meg Amerikában, magyarul pedig 2005-ben adta ki az Anonimus kiadó. A történet elég egyszerűnek tűnik: egy ismeretlen, felsőbbrendű faj blokád alá veszi a Földet, és rövid idő alatt felőrlik az ellenállást. Úgy tűnik, nincs menekvés, és az új faj teljesen a saját képére akarja formálni a Zöld bolygót. Ha nem Koontz tollából származna a regény, el sem olvastam volna, hiszen az alapsztori lerágott csontnak számít. 1898-óta kismillió író dolgozta fel az ötletet, így már szinte lehetetlen új formába önteni a témát. Dean R. Koontznak azonban mégis sikerült.

Három nagy szerkezeti egységre lehet bontani a könyvet. Az első, amikor megérkeznek az idegenek, és az egész szerencsétlen folyamat a kezdetét veszi. Furcsamód a szerző itt nem a különféle szörnyűségek és hasonlók leírására fekteti a hangsúlyt, hanem az emberek reakcióira. Tökéletes lélekrajzot fest arról, hogy milyen érzéseket vált ki kedvenc ételünk íze, kedvenc filmeink dialógusai, amikor tudjuk, hogy talán soha többé nem élvezhetjük ezeket, mert mondjuk másnap meghalunk. Ilyen szituációban sokkal jobban ízlik az étel, és a jól ismert párbeszédek is egészen más jelentést nyernek. Az író természetesen nem hagyja ki a modern filmek kemény kritizálását, és felhívja az olvasó figyelmét az értelmetlen erőszakra, a különféle durvaságokra, melyek méregként ömlenek a társadalomra.

A második szerkezeti egység egészen horrisztikus jegyeket hordoz magában. A két főszereplő, Molly és Neil Sloan útra kelnek a kihalt városkában, hogy megmentsék az életben maradt gyerekeket. Ők ahhoz a maroknyi emberhez tartoznak, akiknek nem a saját életük mentése, nem az önsajnálat és érzékszerveik teljes eltompítása a legfontosabb, hanem hogy segítsenek másokon. Miközben a várost járják, és egyre több gyereket sikerül védelmükbe venniük, a borzalmak egyre csak sokasodnak. Undorító szörnyek, ismeretlen, mérgező organizmusok járják a ködös, sötét utcákat, a házak önálló életre kelnek, lélegeznek, a padló beszippantja az embereket…

A harmadik szerkezeti egység a legrövidebb, és egészen más megvilágításba helyezi az addig olvasottakat. Minden érthető lesz, és a végig középszerűnek tűnő könyv első osztályú munkává válik a kezünkben. Elsőként morális és vallásos fejtegetések kerülnek elő. Végül kiderül, hogy nem egy ufótámadásos regényt, és nem is egy eltúlzott horrort, hanem egy mélyen vallásos könyvet olvastunk. Az eljövetel valójában nem egy földönkívüli faj eljövetele, hanem egy felsőbbrendű hatalom, Isten és tökéletes ellentéte, a Sátán eljövetele volt, és megtörtént a második „özönvíz”, az emberiség megrostálása, a gonoszság mindennemű kiszűrése egy olyan korban, ahol az emberek már csak a technika csodáiban hisznek. Szokatlan, és épp ezért zseniális vállalkozás volt Koontz részéről, hogy megírta Az eljövetelt. Nem állítom, hogy mindenkinek tetszene, de úgy vélem, érdemes nekirugaszkodni az elolvasásának.