Az oktató is ember

A téma sajnos az iskola! A diákbörtön! A fiatalok munkahelye. A hét 7 napjából 5-öt végigtanulunk, és még vannak a tanárok is. Most őszintén gondolkodjunk el!

A tanárok két csoportját ismerhetjük meg éveink során! Az egyik a megbízható, segítőkész tanár, akivel nemcsak a tanulásról lehet beszélni (ami, mellesleg elég ritka), a másik csoport pedig a berögződött tanár, akivel ha értelmesen akarunk beszélni, már rögtön a matekdefiníciót, vagy az irodalmi anyagot venné elő. Na most a kérdés az, hogy melyik a jobb? A kérdésre a válasz szerintem egyértelmű. Persze, hogy az első!

Ahhoz, hogy egy tanárral jó viszonyunk alakuljon ki, év elején nagyon jónak kell lennünk. Nem szabad puskázni, meg persze beszélni (ami elég nehéz), és minden órán minden kérdésére válaszolni kell, és persze a dolgozatokat minimum kettesre megírni! Ha látják rajtunk, hogy mi „rendes” diákok vagyunk, akkor egész évben bízni fognak bennünk! Már nem fognak minket figyelni dolgozatíráskor, és persze kevesebb az esélye annak is, hogy feleltessen.

Van az első csoport, akik a segítőkészek. Rájuk lehet számítani, bármiről is van szó. Bárcsak minden tanár ilyen lenne, mint ők!

Persze nem a tanárok miatt járunk suliba (szép is lenne), hanem azért, hogy „tanuljunk”! Tanulni pedig muszáj! Ez a mi szomorú sorsunk! Ám egyben biztosak lehetünk: bármilyenek is a tanárok, nekik köszönhetjük majd azt a tudást, amit kapunk, azt, amit az életünk során fel tudunk használni! Ha tanulunk, ha nem. Nekünk is részünk van abban, hogy milyen legyen a viszonyunk a tanárainkkal. Ahogyan mi állunk hozzájuk, úgy viszonyulnak majd ők is hozzánk! A cél pedig: mindenki találja meg a közös hangot tanáraival!