Amerikába készülsz?

Pintér Bea egy ügynökségen keresztül jutott ki Amerikába, konkrét állásajánlatot is kapott. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy beengedjék az országba. Nem árt azonban, ha jó barátokkal indul el az ember. „Mi eleve nem oda készültünk, ahová ajánlást kaptunk, végül is más államban kötöttünk ki. Interneten találtunk munkalehetőséget, ezt mindenkinek ajánlani tudom, ezért tudtuk, hogy hová megyünk.” – mondja Bea. Észak Karolinában kötöttek ki, Outher Banksban, egy turista-negyedben.

Elsőre bejött neki a neten talált munkahely. Ott nem lehetett tervezgetni. Amikor egy hétfői napon beállítottak az első munkahelyükre, a megbeszélt időre, azt mondták, nincs számukra egyenruhájuk, jöjjenek inkább szerdán. Hetente, kéthetente kaptak bért, pincérkedtek. „Ebben a munkában az volt a rossz, hogy kicsi volt az órabér, viszont naponta kaptam borravalót. Arról azonban, hogy már megérkezéskor kiszámoljam, mennyi pénzt tudok hazavinni, korán letettem.” – jegyez-te meg a merész munkavállaló. Negyed év leforgása alatt négy munkahelye volt, két helyen dolgozott öt napig, majd egy helyen csaknem egész nyáron, a negyedik munkát, ágyak áthúzását egy motelben csak a hét végére vállalta. Ez volt a leginkább kifizetődő állás. Szombatonként 30-40 ágyat húztak át, de az utolsó két hétben napi öt ágyuk volt csak.

Az is számít, ki mikor, milyen hónapban utazik ki. Ha túl korán megy az ember, könnyebb munkát találni. A legjobb június elején. A turistaidény májusban kezdődik, csakhogy az itthoni diákoknak olyankor még vizsgaidőszakuk van. Bea később, csak június végén vágott neki az útnak. A pincér-felszolgáló munkák legjobbjai ilyenkorra már el vannak foglalva. „Rengeteg szlovák diákkal találkoztam odakint, és nagyon sok volt a romániai magyar és orosz fiatal is. Aki nem csak pénzt keresni megy ki, szeretné az angoltudását gyarapítani, az mindenképpen jól jár. Amikor a repülőtéren először kellett használnom az angolt, ijedtemben azt sem tudtam, hogyan nyögjem ki a legegyszerűbb mondatot, később már nem okozott gondot egy-egy fogalom körülírása vagy mutogatása sem. Az ott élők rendkívül toleránsak az idegenekkel szemben. A szálláson, ahol laktunk, nem nagyon kellett angolul beszélnem. Ott ugyanis kilenc szlovák, három romániai magyar és oroszok laktak.” A turistanegyedben, ahol csak autóval lehetett közlekedni, tömegközlekedési eszközök nem nagyon voltak, barátaival autót bérelt, azzal jártak a 16 kilométerre eső munkahelyre. Lehet, hogy furcsa, de Bea nagyon szeretett munkába járni! „Kedves emberekkel dolgoztam egy áruházban, ahol sajtokat, húsokat szeleteltem, illetve adagoltam. Salátabár is volt, ezért nem is éheztem soha. Később egy héten át kirándulgattunk, New York-ot túl zajosnak találtam, de Washington az nagyon szép volt. Kedvem lett volna a város szívében a fűbe telepedni és piknikezni. Hangulata volt, és az emberek is derűseknek tűntek.”

Kérdésünkre, hogy teljesen egyedül is útnak indult-e volna, ezt válaszolta: „Ezt senkinek sem ajánlanám! Már a repülőtéren összeverődnek a társaságok, hogy ne egyedül érkezzenek külföldre. Telefonon és interneten tartottam a kapcsolatot az otthoniakkal és a barátommal.”

Bea megrökönyödve vette észre, hogy az amerikai nők nagyon sok esetben elhanyagoltak, elhízottak. Ez azonban jellemző a másik nemre is. „Nem csoda, soha nem térnék át a táplálkozási szokásaikra. Ott, ahol kezdetben felszolgáltam, a legtöbben palacsintát kértek vajjal, porcukorral és rántottával. A szalonna is a kedvelt ételek közé tartozik, mellé nemegyszer lekváros palacsinta járt, fújj! A kenyér sem volt túl finom, édeskés nagyon, talán csak az úgynevezett olasz kenyérnek az íze hasonlított a hazai kenyéréhez, de ropogós héjút csak itthon ettem újra. Mit mondjak, jó érzés volt!”

Biztosan sok diák idén nyáron is elindul, hogy szerencsét próbáljon a tengerentúlon. Vigyázzatok magatokra, ne dőljetek be a hitegetéseknek!