Állat és szimbólum

Hallottatok már a bestiáriumnak nevezett irodalmi műfajról? Ha még nem, ne keseredjetek el! Sorozatban érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudhattok meg erről a műfajról.

Mindenekelőtt derítsük ki, mi is a bestiárium meghatározása! Az irodalomtudomány a középkori állatkönyveket illeti ezzel a névvel, amelyekben elképzelt, mesés-legendás állatalakokról, illetve ismert állatok allegorikus sajátságairól van szó. Vagyis ezek nem természettudományos művek, hanem a keresztény üdvtörténet szemszögéből veszik sorra az egyes állatok szimbólumértékét. Eszerint minden leírás hordoz valamilyen erkölcsi tanítást. Ugye mindnyájan hallottatok az ősemberek barlangfestményeiről? Az állatokhoz a legkorábbi időktől fogva szimbolikus jelentéseket kapcsoltak. Az állatvilág átfogja az egész univerzumot: az ég, a levegő ura a sas, a földé az oroszlán, a vízé, vagyis a föld alatti világé, az alvilágé, a bálna. Az ősember rémülettel, ugyanakkor csodálattal tekintett a sajátos képességekkel rendelkező állatokra. Elsősorban a ragadozók jelképezték a természet egyszerre hatalmas és féktelen, céltudatos és cselekvő erejét. A későbbi időkben az állatokat egyre több, emberekre jellemző tulajdonsággal ruháztuk fel. Már a Kr. előtti 6. században létrejöttek Aesopus meséi, melyekben már a gúny eszközét is igénybe veszi, hogy emberi gyarló tulajdonságokat leleplezzen.

Valamikor a Kr. utáni 2. század tájékán keletkezett a Physiológus, a minden bestiáriumok ősének tekintett mű. Keletkezésével kapcsolatban sok a bizonytalanság: talán Alexandriában készült, görögül írták, ismeretlen a szerzője. Számtalan nyelvre lefordították: latin, arab, örmény, bolgár stb. változatok készültek belőle. Az évszázadok során terjedelme nőtt, egyes állatok leírása is változott, másokat töröltek. A későbbi szerzők – mint például a 6-7. században élt püspök, Sevillai Izidor – enciklopédikus munkáikban sokat merítettek a Physiológusból, amelyek igazán népszerűek a középkorban lettek. A bestiáriumokat a 12-13. századi keresztény Európa fontos és értékes könyvei között tartjuk számon. A bestiáriumoknak verses és prózai változatai is léteznek, s szerencsénkre sokukat gazdagon illusztrálták is. A legrégebbi francia vadállatmese-gyűjtemény szerzőjét ismerjük: Philippe de Thaon 1120 körül fordította feltehetően latinból, 38 fejezetben mutat be érdekes lényeket. Híres mű még a normann költő, Gervaise bestiáriuma, mely a 12-13. század fordulóján keletkezett.

Honnan lehetnek az ezekben a könyvekben szereplő lények ismerősek számotokra? Onnan, hogy mind a mai napig ezekből merítenek a fantasy-könyvek, a szerepjátékok stb. Még a népszerű Harry Potterben is tálalhatunk olyan teremtményeket, amelyeket már évszázadok óta ismerünk. Mától naponta megjelenő sorozatunkban megismerkedhettek ezekkel a titkos jelentésekkel. Tartsatok velünk holnap is! (sn)