A tudásfejlesztés tegnap és ma

Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet Igazgatója, a plenáris ülés vezetője az első szakmai előadást azzal vezette be, hogy a tudás alapú társadalom fogalma elméletben már létezik, azonban az iskolák gyakorlatában ez a változás még nem jelent meg.

Statikus és dinamikus tanulás

Tóth Attila előadó, a kassai Novitech Kft. igazgatója nem pedagógus, azonban azért kapott meghívást, hogy bemutassa, mit vár a munka világa a iskolától. Az elvárások a tudásalapú társadalmon, a versenyképességen és az innováción alapulnak. Jelenleg az elvárás és az iskola kezd eltávolodni egymástól, és ezért okunk van az aggodalomra. Mint mondta, a know-how és a globalizáció kikerüli Európát, mert Európa a régi módszer szerint képezi az értékeket. Ez a statikus tanulási modell. Ezzel ellentétben a dinamikus tanulási modell az ötlet többféleképpen való átalakítására, ezáltal többszöri értékesítésére összpontosít. Tóth Attila elmondta, hogy a tudásalapú társadalom motorja a kutatás és a fejlesztés, amely a versenyképességet és a prosperitást adja. A társadalmi alkotóképesség elemei, a technológia, a tehetség, a tolerancia, amelyek szintén együtt adják a versenyképességet és a prosperitást, új sorrendet állítanak fel az egyes országok versenyképessége között, amelyek között a nagy feltörekvő ĺrország. Elmondása szerint nagy port kavart Brüsszelben, hogy a talajvesztők között ott vannak az angolok, a németek, a franciák, éppen a statikus tanulási modelljeik miatt. Bár Szlovákia egyelőre a „kullogók” közé sem sorolható, Tóth Attila szerint jó kiinduló helyzetben van, ezen belül pedig különösen a szlovákiai magyar közösség éppen a multikulturális háttere miatt. Ennek kapcsán utalt az idegen nyelvek elsajátításának elengedhetetlen voltára. A nyelvtudás mellett az EU elvárásai között a képességek megléte, az előrelátás, a stratégiai gondolkodás, a kommunikációs készség, a multikulturális környezet megértése és nem utolsó sorban a statikus ismeretek elsajátítása szerepelnek.

Kell tanterv?

Mihály Ottó, a Miskolci Egyetem docense humorral is színesített előadásában az oktatási rendszerben a tartalom szerepéről beszélt. Felvetette a kérdést, hogy szükség van-e jelen korunkban és a jövő oktatási módszereit sejtve tantervre. A gazdaság régóta érzi, hogy nem az a megfelelő tudás, amit az iskola biztosít. Jelenleg a tananyag az, ami az iskola tartalmát alkotja, és nem veszi figyelembe, hogy a tudás, amit átad, működik-e iskolán kívül is. A tartalmakat a kánon jelleg jellemzi, amelyben a pedagógusképzés is folyik. A szabályozás a tankönyvekre is vonatkozik, a minőség pedig szintén a szabályoknak kell, hogy megfeleljen. A minőség kontrolja pedig az ellenőrzés, az inspekció, amely hibája, hogy rövid, ezért nem is hatékony és nem hiteles. „A pedagógus úgy tesz, mintha tanítana, a gyerek úgy tesz, mintha tanulna. Mindkettő minimális befektetéssel maximális hasznot húz. Mindkettő azt szeretné, ha békén hagynák.”

A szaktanácsadás szerepe

Mihály Ottó szerint ez addig működik, amíg szalag típusú az oktatás, és amíg a társadalom diktatórikus, központi irányítású, amelyben a polgár szabálykövető alattvaló lesz. Ezért a minimális központi irányítás elvét kell követni, azt kell keresni, mi az, amit nem kell okvetlenül szabályozni. Ez azonban gondolkodásváltást feltételez. Szükség van fejlesztési programokra, amelyeket nem felügyelettel, ellenőrzéssel támogatunk, hanem szaktanácsadással. Mihály Ottó utalt a jelenleg elkészült magyarországi Nemzeti Alaptantervre, amely csak kis arányban tartalmaz tananyagot. Ellenben azt teszi központi szerepbe, hogy mire kell képesnek lennie a gyereknek. A tananyag csak ajánlás szintjén maradt meg a tantervben.

Elitképzés

Knausz Imre, a Miskolci Egyetem docense a tartalomfejlesztés és tanulásszervezés új irányairól beszélt. Ennek kapcsán két részre osztotta a kánont, ami a jelenlegi oktatást jellemzi. A tanítási kánon az a tananyag, amelyet tanítanak, és amelyet a tanterv definiál. A műveltségi kánon az a tudás, amelyet egy művelt embernek tudnia kell. Az iskola bár azt vallja, hogy művelt embereket nevel, azonban sok elem, amelyet tanít, nem része a műveltségi kánonnak. Azonban egyéb műveltségi elemeket, amelyek viszont hozzá tartoznak egy ember műveltségéhez, nem tanítja. A műveltségnek ez a része a családból származik. A jelenlegi iskolát a „felmutatás” jellemzi, mintegy végigvezeti a tanulót a műveltség galériáján. Ennél a kánon katalogizálható, mert a mennyiségre irányul. Célja az elitképzés. Egy másfajta pedagógia, a „beavatás” pedagógiája viszont azt tárja fel, hogy a tudás arra való, hogy tudást szerezzünk vele. Ez a fajta pedagógia kevesebb dologról, de mélyebben, beavatásszerűen vélekedik. Az életre alapoz, minden társadalmi osztály számára megnyitja a felemelkedés lehetőségét.