A tanulók közötti zaklatás az iskolában

A fiúknál az erőfölény többnyire testi erőfölényt (is) jelent, de ebből nem következik, hogy erős fizikumú gyerek nem lehet áldozat, ha például beszédkészsége, szókincse fejletlenebb, vagy a társas érzéke gyengébb. Lányoknál gyakoribb forma a kiközösítés és a verbális agresszió (gúnyolódás, sértő megjegyzések), valamint gesztusok alkalmazása (szamárfül, grimaszolás, hirtelen elhallgatás stb.). Ezek a formák, bár nem járnak kék foltokkal, tönkretett holmikkal, ugyanolyan kegyetlenek lehetnek, mint a nyílt agresszió.

Persze a lányok is áldozatai lehetnek nyílt agressziónak, hiszen vannak nyíltan agresszív lányok és a lányok lehetnek fiúk áldozatai is. A fiúknál az erőszak fizikai támadást jelent a legtöbbször, de természetesen náluk is előfordul kirekesztés, csúfolás, sértő semmibevétel. Az is előfordul, hogy lányok rekesztenek ki egy fiút.

Az „áldozat” gyerekeknek a zaklatás, a lelki nyomás hatására gyakran pszichoszomatikus panaszaik vannak. Önértékelésük romlik, mivel legtöbbször magukat hibáztatják, amiért megkülönböztetik őket. Ez különösen azokra igaz, akiket otthon nem támogatnak. Sajnos sokan vannak így. A legtöbb szülő ugyanis azt tartja, hogy a gyerekekkel való konfliktusok megoldása a gyerek dolga. Más esetben a gyerek szégyelli elmondani otthon az ismétlődő megaláztatásokat. ĺgy az áldozat gyerekek sokszor egyedül küszködnek a mindennapos megkülönböztetéssel és félelemmel.

Tanulmányi teljesítményük gyenge, vagy képességeik alatt teljesítenek. A tanulás összekapcsolódik számukra az iskolával, ahonnan pedig menekülnek. A kialakuló zaklatás és bántalmazás egyik fontos jelzése lehet a hirtelen tanulmányi romlás és az iskolával szembeni hirtelen rossz viszony.

Egy tévhit szerint a feltűnő testi jegyeknek döntő a szerepe abban, hogy kiszúrnak valakit.

A kérdőíves vizsgálatok szerint a reagálás módja az elsődleges. A szorongó, bizonytalan, az agressziót elutasító gyerekek azok, akiket az erőszakos, domináns gyerekek könnyen kipécéznek. A külső jegy, és ilyet mindenkin lehet találni, csak ürügy a zaklatásra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a reagálás módja törvényszerűen előhívja az agressziót. Nagyon sok múlik a csoportösszetételen: erős, súlyos zaklatás egy áldozat típusú gyerek és egy elkövető típusú, agresszív gyerek szerencsétlen összekerülése esetén alakul ki. Balszerencsés csoportösszetétel mellett azonban bárkiből válhat áldozat, ha nem osztja a csoportban uralkodó értékeket. Nagyon fontos a tanár személyisége is, különösen a kisebb gyerekek esetében. A tapintatos, a gyerekek közötti bánásmódra érzékeny tanító osztályában ritka a zaklatás, s ha van is, akkor sem súlyos. Ha viszont a tanító szemet huny az agresszió fölött, akkor gyakorlatilag zöld utat nyit az erőszakoskodásnak.

Két évnél hosszabb ideig tartó áldozat-helyzet már előrejelzése a felnőttkori alacsony önértékelésnek és az emberekkel szembeni gyanakvó, visszahúzódó viszonyulásnak. Az évekig tartó zaklatás a tanulás elhanyagolása révén kihat a továbbtanulási esélyekre és így az egész életpályára is. Rossz önértékelés, megromlott bizalom az emberekkel szemben és képességek alatti pályaválasztás a tartós zaklatás hosszú távú mérlege. A tartósan üldöző szerepben lévő tanulók a követő vizsgálatok eredményei szerint fiatalkorúként jóval többször kerülnek szembe a törvénnyel, és munkahelyi, házastársi konfliktusaik is jóval gyakoribbak voltak. Nagy árat kell fizetniük azért, hogy az agressziójukat másokon élik ki és nem tanulták meg dühüket, indulataikat féken tartani, és szociálisan elfogadott módon kifejezni. (rv, sn)

Egészségesebb az agresszívabb

Angliában már ötödik éve a zaklatás a leggyakoribb probléma, amellyel a gyerekek és fiatalok megkeresik a gyerekeket segítő forró dróton hívható szervezetet – csak tavaly 20 000 telefonhívást kaptak. Az áldozatoknak gyakorlatilag megszámlálhatatlan okból kell elszenvedniük a zaklatást agresszív társaiktól és a zaklatásnak is számtalan formája van; a legújabb „divat” az SMS. A szakemberek szerint biztosan nem megoldás, ha a zaklatás elől menekülve a gyerek magántanuló lesz, vagy másik iskolába megy – a jól bevált alternatív megoldást azonban úgy tűnik, egyelőre ott is csak keresik. A pszichológusok vizsgálatai azt igazolják, hogy a támadó típusú gyerekek egészségesebbek, mint azok, akik inkább csak védekeznek. A kutatók 1600 9–12 éves általános iskolás gyereket kérdeztek ki, és ennek alapján megállapították, hogy azok a gyerekek, akik erőszakosak és ők maguk nem válnak áldozattá, ritkábban szenvedtek bizonyos betegségektől, például a megfázástól, a köhögéstől, a hányingertől vagy különböző fájdalmaktól. Az áldozat típusú gyerekekkel viszont gyakrabban fordultak elő éjszakai balesetek és rosszabb volt az étvágyuk is. (ervé, i-t)