A tanár tanít és nevel is

Ez a kétirányúság a pedagógustól rugalmas viselkedést, szerepcserére való állandó készenlétet követel, vagyis a közlő és befogadó pozíciójának állandó váltakozás közben zajlik le a tanár és a diák kapcsolata. Gyakran tapasztalható a pedagógus olyan viselkedése, amely azt a benyomást kelti, hogy ebben a folyamatban – miután ő rendelkezik több tudással, tapasztalattal – és nem utolsó sorban magasabb státussal – egyedüli meghatározónak tekinti magát.

A tanár sem isten

Számos vizsgálat közül kiemeljük Zimmerman és Bauer kísérletét, amelynek során újságírókat arra kérték, írjanak cikket arról, miért nem lehet emelni a pedagógusok bérét. A cikk megírása után arra kérték a kísérleti személyeket, hogy ki-ki saját írását tanulja meg úgy, hogy papír nélkül el tudja mondani. Ennek ellenőrzése után a kísérleti személyeket egyenként egy terem ajtajához vezették, és arra kérték, hogy a teremben ülő közönségnek mondják el emlékezetből az általuk leírt cikket, mellékesen megjegyezték, hogy a teremben pénzügyi és gazdasági szakemberek ülnek. A következő napon arra kérték a kísérleti személyeket, hogy – az előzőhöz hasonlóan – a teremben ülő hallgatóságnak adják elő az általuk leírtakat. Majd ismét megjegyezték, hogy a teremben ezúttal pedagógusok foglaltak helyet. Természetesen a kísérleti személyek szereplését rögzítették, és a felvételek elemzése során kiderült, hogy amikor pénzügyi és gazdasági szakembereknek beszéltek, akkor minden olyan érvet, amely a fizetésemelés ellen szólt, pontosan felsorakoztattak, a pedagógusokhoz szólva ezek egy részét nem hozták szóba. Megkérdezésükkor a kísérleti személyek arra hivatkoztak, hogy a jelenség természetesen, hiszen a nem szóbeli kommunikációs csatornákon a kísérleti személyek láthatták a pénzügyi és gazdasági csoportban az egyetértést, a pedagóguscsoportban viszont az egyet nem értést. Ez a magyarázat kézenfekvő lenne akkor, ha a teremben valóban pénzügyi, gazdasági szakemberek, illetve pedagógusok ültek volna.

Kölcsönös függési viszony

Ott azonban a téma szempontjából közömbös, fizetett kísérleti személyek foglaltak helyet. Hogyan magyarázható ekkor ez az eredmény? Mindenekelőtt kiderült a kísérletből, hogy amikor valakihez szólunk, mondanivalónk megfogalmazásának egyik befolyásoló tényezője, hogy feltételezzünk a hallgatók várható viselkedését, reagálását, ez pedig azt jelenti, hogy a kommunikatív kapcsolatban levő felek – mint tanár és a diák is – kölcsönös függési viszonyban vannak egymással, ez pedig igényli a szempontok kölcsönös figyelembe vételét.

A diák fejével gondolkodik

De ez a kísérlet egy másik következtetést is megenged a tanár és a diák kapcsolatára vonatkozóan. Amikor a tanár egy csoporthoz vagy egy diákhoz szól, szükséges, hogy megkíséreljen a diák fejével gondolkodni, vele érezni, vagyis beilleszkedni a diák helyzetébe, mert ebben az esetben nagyobb az esély arra, hogy a felek megértik egymást. Másrészt az ilyen jellegű empatikus viselkedés a pedagógusnak létérdeke, mert csak ebben az esetben várhat empatikus válaszokat a tanulóktól.

Neveljünk kiegyensúlyozott gyereket!

Empátia nélkül élni a pedagógusi pályán csak a mentális egészség rovására lehet. A labilis pedagógus nem ura indulatainak, nem tud tárgyilagos maradni, és végül nem kiegyensúlyozott gyerekeket nevel, hiszen a pedagógus viselkedésével szocializál, modellt ad a különböző emberi kapcsolatokban keletkező problémahelyzetek és konfliktus helyezetek megoldására.