A szabad témaválasztás titka

Amikor a szabadon választott témára készülünk, érdemes olyan kérdésekre koncentrálni, amely többféle területet ölel át. A jól megválasztott téma időszerű, aktuális kérdés, amelyet mi magunk is alaposan körüljártunk és határozott véleményt alakítottunk ki róla. Nem túl egyszerű, de nem is túl komplex. A túl egyszerű kérdést igénytelenségként értékelhetik, annak, hogy hiányzik belőlünk az érdeklődés. Ha viszont túl bonyolult témát választunk, könynyen belefuthatunk egy ravasz keresztkérdésbe, amelyet esetleg még nem látunk át.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy olyan szerteágazó témát választanak, amelyet nem sikerült kielégítő módon bemutatniuk a rendelkezésükre álló 5-8 percben. A bemutatáskor érdemes az összefüggésekre utalnunk, de vigyáznunk kell, nehogy elvesszünk a részletekben! Ha jól választottunk, akkor előadásunk kérdéseket ébreszt hallgatóságunkban, ezért készüljünk fel a várható legfontosabb 3-4 kérdésre, hogy könnyen, hosszabb gondolkodás nélkül válaszolhassunk!

A szabadon választott téma bemutatásakor célszerű szem előtt tartani a klasszikus retorikai sémát (bevezetés, tárgyalás, befejezés). A bevezetőben bemutatjuk, miről kívánunk értekezni. A tartalmi részben kifejtjük az összefüggéseket, ismertetjük az adatokat. A tartalomtól függően felvázolhatunk időbeli kapcsolatokat, téma szerinti összefüggéseket, területi tagolódást, az események sorrendjét, problémákat és megoldásokat, ok-okozati kapcsolatokat stb.

Az előadás felépítésekor elindulhatunk az általánosan ismert tényektől az absztrakt összefüggések felé, de akár meg is fordíthatjuk a sorrendet. Bármelyiket is választjuk, szükség van egy általános keretre, amely segíti a hallgatóságot elképzelésünk követésében. Ideális esetben a vizsgáztatók lehetővé teszik a kérdéskör lezárását is, amikor megismételhetjük a legfontosabb összefüggéseket, utalhatunk a lehetséges jövőbeli kilátásokra. Itt módunk van saját véleményünket is kifejteni.

A jó előadás feltétele a gyakorlás. Ha van rá lehetőségünk, akkor hallgatóság előtt, hasonló feltételek mellett gyakoroljunk, mint amilyennel a vizsgán szembesülünk majd. Ha ez nem oldható meg, akkor vegyük fel magnóra (vagy videóra) előadásunkat, hogy a felvételt visszajátszva észrevegyük a hibáinkat. Használjunk tömör, egyszerű szerkezetű mondatokat! Legyünk önmagunk kritikusai, dolgozzuk át alaposan a szövegünket!

Sokan szeretik tükör előtt elmondani beszédüket. Érdemes kipróbálnunk, mert ez a módszer segíthet saját testbeszédünk tudatosításában! Felhívja a figyelmet a nem megfelelő arckifejezésekre, gesztusokra. Nem túl elegáns ugyanis, ha tollunkkal, ruhánkkal babrálunk beszédünk közben. Viszont miután leküzdöttünk izgalmunkat, félelmünket, nyugodtan kimutathatjuk lelkesedésünket választott témánk iránt.

A véleménynyilvánítást, a villámkérdésekre adott válaszokat akár baráti körben is gyakorolhatjuk. Gondoljunk ki rövid, max. 3 perces előadásokat, mondjuk az emberi klónozással, az illegális szoftvermásolással vagy bármilyen más témával kapcsolatban, és próbáljuk meg kitalálni, mi az a három kérdés, amit hallgatóink feltennének. A jó előadók titka a gyakorlás, ami ebben az esetben sikeres egyetemi, főiskolai felvételit jelenthet.

Előadásunk alatt – úgy az idő felében – tarthatunk szemkontaktust, de igyekezzünk megosztani azt a bizottsági tagok között. Gyakori hiba, hogy a vizsgázó izgalmában elkezd gyorsan beszélni. Ügyeljünk a normál beszédtempóra, a tiszta és érthető intonációra és kiejtésre, és nyugodtan tartsunk szünetet a szöveg megfelelő pontjain.

Miután meghallgatták mondókánkat, a vizsgáztatók kérdéseket tesznek fel. Megválaszolásukra feltűnés nélkül időt nyerhetünk a kérdés megismétlésével. Ha a vizsgabiztosok kérdéseikkel rámutatnak, hogy hibás összefüggéseket, vagy adatokat ismertettünk előadásunkban, akkor tévedésünket elismerve tegyünk kísérletet az új információ beépítésére. Ezzel is jelezzük a kérdező véleménye iránti tiszteletünket. (f, he)