A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL

Nem nyeli le

a húst

A négyéves kisfiam nem akarja megenni a húst, ezért itthon és az óvodában is gondok vannak vele. Hogyan szoktassam rá? Másban nem válogatós, csak a húst nem tudja lenyelni, s úgy tesz, mintha undorodna tőle.

Jelige: Hús

Nem ártana, ha elvinné orvoshoz és kivizsgálnák. Lehet, hogy kevés a gyomorsava, vagy más okok miatt nehezebben emészti a gyomra húst, s ezért kellemetlen érzései vannak. Nem csoda tehát, ha elkerülheti a fájdalmat vagy kellemetlen érzést, inkább lemond a hús tartalmú ételekről.

Ha egészségügyileg rendben van a gyerek, akkor máshol kell keresni a probléma okát. Lehet, valamikor erőszakkal belediktáltak nagyobb mennyiségű húst, amitől nem érezte jól magát, s emiatt alakult ki benne az undor. De lehetett bármilyen más kellemetlen élmény, amit ő a húsevéssel kapcsol össze, s ezt az eredményt hozza. Példaként említenék egy esetet: egy családban az édesapa hirtelen halállal halt meg. Hosszabb időnek kellett eltelnie, míg újra a szerint a recept szerint készítették el a húst, amiből az édesapa halála előtt utoljára evett. Ki gondolná, hogy a gyásznak még az étkezés terén is szerepe van.

Az is szerepet játszhat a húsról való lemondásban, hogy túl sok édességet eszik, amely eleve kellemes érzéseket vált ki belőle, s inkább ezeket fogyasztja. Figyeljen oda arra is, hogy napközben ne egyen gyakran édességet, mert akkor nem érez éhséget, s nem kívánja a főtt ételt. Próbálja kiiktatni a csokoládét, cukorkát és kekszeket egy időre, csak gyümölcsöt adjon helyette, s figyelje meg, változik-e a gyerek ízek utáni vágya.

Lehet húsokból különféle pástétomokat készíteni. Próbálja úgy módosítani a receptet, hogy eleinte csak nagyon kis mennyiségű húst tesz bele, s ha ezt hajlandó lesz megenni, nem vesz észre benne semmi gyanúsat, akkor fokozatosan növelheti a hús mennyiségét. Majd árulja el neki az igazat, mondja meg, hogy volt benne husi is, mégis milyen finom. Ha lelkileg is feldolgozza, s nem hányja ki, ezen a téren sikert könyvelhet el.

Ezek után próbálkozhat olyan ételekkel, amelyekben darált hús van: töltött káposzta, paprika, karalábé, kolozsvári káposzta, és még sorolhatnám. Ha hajlandó megenni a gyerek, s ehhez sem vág olyan képet, mintha undorodna tőle, akkor ezek elfogyasztása után is mondja meg, hogy volt benne hús, s mégis meg tudta enni. Ha ezt az akadályt is sikerrel veszik, akkor kezdődhet az apróra vágott hús, majd legvégül a szeletek.

Közben azért kitalálhat olyan meséket a gyereknek, hogy volt egyszer egy kisfiú, aki nem akart húst enni, s kérdezze meg a fiát, mit gondol, miért nem akart húst enni az a kisfiú? Lehet, hogy ilyen egyszerű módon megtudja az okát. Ha nem, akkor ön folytassa tovább a mesét, milyen következményei lettek annak, hogy nem evett húst. Nem lett belőle olyan erős és okos fiú, mint azokból, akik húst is ettek. Mostanában más arról is írnak, hogy nem csak pozitív hozadéka van annak, ha kihagyjuk a húst az étrendünkből. Gyengébbek lesznek a csontjaink, ráadásul az agy is másképpen fejlődik. Egy fejlődő szervezetnek sokféle anyagra van szüksége, nehezebben birkózik meg a hiányával, mint a felnőtt ember.

Az is lehet, hogy csak a hús látványa okoz benne kellemetlen, rossz érzéseket. Ha lát egy sült malacot a tálon lehasaltatva, vagy egy töltött tyúkot teljes egészében, már eleve elveszi az étvágyát.

A vegetáriánusok azzal szoktak érvelni, hogy mekkora fájdalmat okozunk az állatoknak azzal, ha levágjuk őket. Ez igaz. Csakhogy már olvastam olyan kutatásokról is, hogy a növények is „éreznek”. Feljegyeztek olyan esetet, hogy a filodentron másképpen reagált annak a személynek a megjelenésére a helységben, aki levágta az egyik hajtását. Ezek alapján feltételezhetjük azt is, hogy a sárgarépának se mindegy, ha kiráncigáljuk az őt éltető földből, majd megtisztítjuk és megfőzzük. Az is lehet, hogy a fűnek is fáj, ha a tehénke lelegeli, akkor pedig le kellene mondanunk a tejről és a különféle tejtermékekről is.

Remélem, türelemmel és kellő odafigyeléssel sikerül majd rávennie a fiát, hogy egyen húst is. Erőltetni ne erőltesse, sőt, ne büntesse azért, ha nem fogyasztja el. Legyen vele türelmes, az egyszeri kudarc után ne adja fel az adott módszert. Bízom benne, hogy a próbálkozása végül sikerrel jár, és szelíd módszerrel sikerül majd rászoktatnia a fiát a húsevésre.

Dr. Hadas Katalin

pszichológus