A nagy mókamester

„Meg sem kell szólalnom ahhoz, hogy megnevettessem az embereket” Dömötör Ede felvételePéter énekesi pályája az Ifjú Szivek kórusában kezdődött, de már gimnazistaként a szenci gimiben is énekelt Koncsol tanárnő vezetése alatt, ám akkor még saját bevallása szerint nagyon gyenge, nőies hangja volt. Aztán amikor serdülni kezdett, teljesen megőrültek a hangszálai, sosem az a hang jött ki a torkán, amit ő a fejében elképzelt. „Amikor negyedikes voltam, döntenem kellett, mi lesz belőlem. Beadtam a jelentkezési ívemet a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, valamint a pozsonyi konzervatóriumba. A sors keze volt benne talán, vagy csak a véletlen, de előbb voltak a tehetségvizsgák a konzira. Amikor megtudtam, hogy jól szerepeltem, már nem nagyon törtem magam, hogy felvételt nyerjek a gépészetire, hiszen az nem állt hozzám olyan közel. Szeretek bütykülni, szerelni, de csak akkor, ha van rá kedvem. Ha ez lenne a szakmám, biztosan nem élvezném annyira.” – mondta Péter. Amikor osztálytársai megtudták, hogy egyházi konzervatóriumba jelentkezett, nagyon csodálkoztak, hiszen Péter ugyan hisz istenben, de a keresztségen kívül semmilyen szentséget nem vett magára.

A konzervatóriumot Pozsonyban kezdte, majd Tapolcsányban fejezte be. „Jó buli volt a suli, sokat nevettünk. Úgy érzem, nagyon szerettek ott engem, mindenkit sikerült megnevettetnem. Megtörtént párszor, hogy drámában kellett szerepelnem, de nekem ez nem ment, mert amint kiléptem a színpadra, a csoporttársaim máris röhögni kezdtek, így nem tudtam eljátszani a szerepet. Meg sem kell szólalnom ahhoz, hogy megnevettessem az embereket. ĺgy tört ketté drámaszereplésem lehetősége. Nem mondom, hogy szomorú vagyok emiatt.”

A konzervatórium után felvételt nyert a Szlovák Nemzeti Színházba, de mielőtt belépett volna, még el kellett mennie katonának. Ott sem tette magát tönkre, hiszen legfőbb harci feladata az volt, hogy szólistaként énekeljen a népzenei részlegen. Amióta belépett a színházhoz, sikert sikerre halmoz, szerepelt a Rigolettóban, a Nabuccóban, a Carmenben, és még sok más operában. Egy színházi szezonban általában négy operát mutatnak be, mert egy darab betanulása 4 hónapig tart. Igényes, kemény munka ez, mivel reggeltől délutánig vannak a próbák, este 7-től pedig az előadás. De ő bírja a hajtást, mert nagyon erős és életvidám ember. „Számtalanszor megesett, hogy valamilyen fellépésre mentünk, és reggel ötkor volt az indulás. A barátaim összetörve, fáradtan, álmosan jöttek, én már akkor üde és friss voltam, be nem állt a szám. Én ilyen vagyok. Azt vettem észre, hogy a kedélyességemmel sok embert fel tudok vidítani, a pesszimistáknak erőt adok ahhoz, hogy ne lássanak mindent sötétnek, hiszen az élet szép” – árulta el nekünk Péter.

Ebből is láthatjátok, mennyi energia van benne. Ha közelebbről is meg szeretnétek őt ismerni, látogassatok el legközelebbi alakítására a Nemzeti Színházba.

NÉVJEGY

Neve: Szurdi Péter

Lakhelye: Fél

Foglalkozása: operaénekes

Repertoárja: Nabucco, Rigoletto, Don Carlos

Szerepálma: mindent szívesen elénekel, amire megvan a tehetsége és a hangorgánuma

Csillagjegye: skorpió

Jó tulajdonsága: optimizmus

Kedvenc étele: mindenevő, de aki rosszat akar neki, csak nyugodtan kínálja meg valamilyen szójából készült kajával, ezt utálja

Kedvenc dala: mindent szeret, kivétel a rap és a hip-hop

Kedvenc filmje: minden, amin nevetni lehet

Kedvenc színésznője: Sandra Bullock

Kedvenc színésze: Belmondo

Mit szeret a legjobban: az életet

Mit utál a legjobban: az egyedüllétet

Mitől fél: a magánytól

Hobbija: zene, bütykölés