A nagy megmérettetés előtt

Szóbeli vizsgán a rövid, világos, jól strukturált válaszok a nyerők. Ennek megfelelően kell készülni a vizsgahelyzetre. A szóbelire készülve a célunk az lehet, hogy bármilyen kérdéssel kapcsolatban rövid, tömör, lényegre törő választ tudjunk adni, és ezt a vázlatos választ folyamatosan, gyorsan kiterjesszük a vizsgáztató érdeklődésének megfelelően.

A sikeres készülés titka

Tanulás közben kiemelni azokat a kulcsszavakat, amelyek segítenek a tananyag struktúrájának megjegyzésében, a tartalom logikus elrendezésében. Kiváló segítség lehet, ha a tanulás során a legfontosabb fogalmakról katalógus-kártyákat írunk. A kis méretű kartonlapok segítik, hogy csak a lényegre koncentráljunk. A felkészülés során érdemes átgondolni azt is, milyen kérdésekre lehet ezeket a kulcsszavakat bevetni: milyen kérdések tűnnek értelmesnek, hogy a kiemelt fogalmakkal válaszoljunk.

Kulcsszavak

Vizsgahelyzetben, ha felidézzük kis kártyáink tartalmát, könynyen átgondolhatjuk, hogy a különböző kérdésekre milyen választ, válasz-struktúrát alkalmazhatunk. A vizsgáztató által feltett kérdést át kell fogalmaznunk, és a kiválasztott kulcsszavak készletére vonatkoztatnunk. Például, ha pénzügyi ismeretekből érettségizünk, és a vizsgáztatónk viccesen megkérdezi: mit látunk az ablakon kinézve, akkor abban a fogalomrendszerben kell gondolkodnunk, ami a tantárgy keretein belül leírhatja a járókelőket, házakat és gépkocsikat. Az utcán „adóalanyok” és „adótárgyak” végeláthatatlan sorával találkozhatunk. A vizsga innen már a szokásos mederben haladhat tovább. Részletezhetjük az adózással kapcsolatos ismereteket, követve akár a tankönyvi sorrendet is.

Taktikai érzék

A jó vizsgaeredmény feltételez egy kis taktikai érzéket is. Rá kell érezni, vajon mire kíváncsi a vizsgáztató tanár. A korábbi kérdések, a tétel címe fontos információkat adhat, hogyan haladjunk tovább a válaszadásban. Érdemes arra is figyelni, hogy az előttünk vizsgázó társak feleletében mi minden hangzott el. Találhatunk kapcsolódási pontokat, és nagyon jó benyomást tehetünk, ha láthatóan értelmes keretbe tudjuk ágyazni válaszunkat.

Gondolkodjunk racionálisan!

Leggyakrabban attól félünk, hogy félelmet fogunk átélni. Ekkor igazán nem meglepő, hogy a félelem valóban elhatalmasodik rajtunk és produkálja a hozzá tartozó testi tüneteket. Ez egy ördögi kör, de ne hagyjuk, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk! Vizsgahelyzetben gyakran előfordul, hogy teljesen leblokkolunk. Ilyenkor jelezhetjük ezt a vizsgáztatók felé, kérjünk időt, aztán kezdjük onnan a szöveget, ahol beállt a rövidzárlat. Ha ez nem működik, akkor foglaljuk össze hallgatóságunk számára (de leginkább önmagunknak), miről beszéltünk eddig. Ettől talán eszünkbe jut a folytatás... Ha mégsem, akkor ugorhatunk a következő pontra, és jelezhetjük, még viszszatérünk az előzőre (amikor eszünkbe jut...). A vizsgabizottság természetesen felfigyel a leblokkolásra, de értékeli, ha sikerül továbblépnünk. (f, n)