A magyar pedagógusképzés esélyei Szlovákiában

A hetvenes évek elejére a hivatalos statisztikák átlagban már azt mutatták, hogy a magyar tannyelvű alap- és középiskolák szakképzett pedagógusok tekintetében az országos átlag fölé emelkedtek. Az első generáció tanári kara azonban 1974-től 1989-ig megélte magyar pedagógusképzésünk legveszélyeztetettebb időszakát is, amikor azt a teljes megszüntetés fenyegette. E generáció azonban megmentette, átmentette a magyar nyelvű oktatást egy viszonylag jobb kor számára – nem kis áldozatok árán. A második generáció tanárainak többsége a kilencvenes évek legelején került az egyetemre. Mindkét generációnak, mindenekelőtt az egyetemen kívüli társadalmi, közösségi, egyéni életben nagyon sok áldozatot kellett és kell vállalnia a nemzeti közösségünk megmaradását szolgáló magyar pedagógusképzés megtartása és fejlesztése érdekében. Az első generáció most az intézményes keret számára biztosítja, garantálja az akkreditációt, a második már felnőtt ahhoz, hogy a jövő számára garantálja a magyar pedagógusképzés folytonosságát.

Mindig tudtuk, hogy a magyar tanító és tanárképzés stabil működését a szlovákiai körülmények között csak intézményes keretek között lehet biztosítani és tartósan fenntartani. A megszokott egyetemi struktúrák között ennek két módja lehetséges. A meglévő egyetem keretén belül karként intézményesülni, vagy létrehozni egy új egyetemet, amely keretén belül a magyar tanító és tanárképzés kar vagy karok szintjén konstituálódhatna. Ugyanis a szlovákiai magyar iskolák igényeinek megfelelő számú és szakpárosítású, csak pedagógusok képzésére szolgáló külön egyetemet működtetni szakmailag és gazdaságilag szinte lehetetlen. Ennélfogva egy pedagógusképző kar létrehozása (esetleg Nyitrán) és a szlovákiai magyarság számára külön állami (köz- vagy magán-) egyetem megalapítása, az egyetemi szakmai szemléletek szerint sosem voltak, ma sem azok és a jövőben sem lehetnek egymást kizáró megoldások, hanem igenis egymásra épülő folyamatként kellene ezeket kezelni.

Látni kell a kar alapításának nemcsak az egyetemen kívüli politikai vonatkozásait, hanem az egyetemen belül zajló folyamatokat, különböző érdekeket, az akadályok leküzdéséhez szükséges érvek érvényesítését, a törvényes jóváhagyási rendszer időigényességét is. A Szlovákiában uralkodó nemzetiségi szemlélet és a médiákban meghonosodott gyakorlat miatt a közvélemény a kar alapításának elsősorban csak politikai oldalát, a politika érdekeltségeit ismerhette meg. Alig esett szó arról a több évtizedes, de az utóbbi években nagyon intenzív küzdelemről, vitáról, sok-sok különböző bizottságokban kifejtett munkáról, amelyet az egyetem magyar tanárai elvégeztek pedagógusképzésük intézményesítéséért. Pedig ezek részleteinek megismerése nélkül a mostani helyzet megítélése is egyoldalúvá válhat.

Az 1998-as kormányprogram ide vonatkozó része szerint: „A kormány garantálni fogja a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok műveltségi szintjének emelését az ország átlagos szintjére és meg fogja oldani a kisebbségek nyelvén oktató iskolák számára pedagógusok, továbbá teológusok, népművelők és kulturális dolgozók képzését a kisebbségek nyelvén, megfelelő institucionális szint kialakításával a meglévő egyetemek keretén belül.” E dokumentum nem tartalmazza szó szerint a kar alapítását, sem a magyar kar alapítását. Azonban a benne levő megfogalmazással teljesen összhangban van a pedagógusképző kar létrehozásának igénye, követelése.

Ez is mutatja, hogy bizonyos végső célok elérése érdekében szabad, sőt kell is egészséges kompromisszumokat kötni. A kar szóbeli deklarálásának hiányát később elegánsan sikerült kormányhatározattal pótolni.

Szlovákiában a magyar anyanyelvű tanító- és tanárképzés 1960-ban került Nyitrára. Ettől kezdve a Pozsonyi Komenský Egyetemen folyó magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzésen kívül, Szlovákiában állami intézmények keretén belül csak Nyitrán folyik magyar nyelvű tanítóképzés és lényegében minden szükséges szakon teljesen vagy részben magyar nyelven felső tagozatos ill. középiskolai tanárképzés. A szlovákiai magyar pedagógusképzés helyzete ez ideig nem volt megnyugtatóan sem jogilag, sem szervezetileg rendezve. Ezért történhetett meg, hogy már nyitrai története során kétszer is a teljes megszüntetés fenyegette, először 1974 és 1989, majd 1994 és 1998 között. A folyamtatos magyar pedagógusképzés hiánya iskoláinkban súlyosan érinti a magyar nyelvű oktatást.

Jelenleg Szlovákiában egyedül a Nyitrai Konstantin Egyetemen adottak a tanári, hallgatói és infrastrukturális feltételek egy teljesen szervezett, mindenekelőtt a magyar anyanyelvű tanító és tanárképzést ellátó egyetemi kar létrehozására.

Egyetemünkön 1960-tól közel 3550 magyar tanító és tanár szerzett diplomát és Nyitrán végzett a magyar alap- és középiskolák pedagógusainak mintegy 85 százaléka. Jelenleg egyetemünk három karán folyik magyar nyelvű egyetemi képzés, 630 hallgatóval. A magyar nyelvű egyetemi oktatók száma 65, akik a legkülönbözőbb szakokon és specializációkon hetente közel 500 magyar nyelvű tanítási órát tartanak.

Az egyetem magyar oktatói mindvégig tudatosították, hogy a három karon folyó magyar nyelvű pedagógusképzés – kiszolgáltatva a tanszékvezetők, a kari vezetések akaratának és döntéseinek – nem tudhatja folyamatosan biztosítani az igényelt számú és szintű magyar anyanyelvű pedagógusképzést.

Kezdetektől fogva minden igyekezetünk arra irányult, hogy magyar pedagógusképzésünk tartós jogi rendezése mellett, méltó és önálló intézményként láthassa el feladatait. Erre az elmúlt időszakban több kezdeményezés is volt.

Azzal, hogy a Magyar Koalíció Pártja 1998-ban a kormánykoalíció tagja lett, új, ígéretes lehetőségek nyíltak a magyar tanító és tanárképzés egyetemi karként történő intézményesítésére, mindenekelőtt azáltal, hogy ilyen célok a kormányprogramból kiolvashatók. A Szlovák Köztársaság kormánya 2001. január 24-én határozatban javasolta egyetemünknek a kar létrehozását, és ehhez anyagi támogatást ajánlott fel. A Konstantin Egyetem 1999-ben megválasztott vezetősége kiemelten kívánja támogatni a nemzeti kisebbségek művelődését, pedagógusképzését, mindenekelőtt a magyar tanítási nyelvű iskolák számára.

ĺgy találkoztak három részről is azok az igények, amelyek kompromisszumos összehangolása révén kialakultak az egyetemen belül, immár az ötödik kar létrehozásának szakmai és legiszlatív feltételei.

A kar létrehozásában tehát aktívan részt vállalt az egyetem vezetése, a Magyar Koalíció Pártja és a Magyar Szekció Egyetemi Tanácsa. E három érdekelt fél 2001 őszén megegyezett egy kompromisszumos egyetemi kar tervezetében, amelynél egyedül a név maradt függőben. E tervezetet az egyetem magyar tanárainak, valamint a magyar hallgatók meghívott képviselőinek munkaértekezletén 2001. december 3-án a jelenlevők egyhangúlag elfogadták.

Minden új kari tervezet leglényegesebb, meghatározó része az, amely a kar küldetését, az oktatási szakokat, ill. a létrehozandó kar tanszéki szerkezetét jellemzi. A kidolgozott tervezet szerint a kar a következő magiszteri szakok indításával kezdené el működését:

a) Felső tagozatos és középiskolai tanári szakok a biológia, fizika, kémia, informatika, matematika, magyar nyelv és irodalom, szlovák nyelv és irodalom, zenei nevelés, pedagógiai, műszaki nevelés, testnevelés, képzőművészeti nevelés tantárgyak párosításában a magyar tannyelvű iskolák számára

b) Alsó tagozatos tanítói szak a magyar tannyelvű iskolák számára

c) Alsó tagozatos tanítói szak a német tannyelvű iskolák számára

d) Hungarisztika szak (nem tanári szak, magyar mint idegen nyelv).

A kar működését a következő tanszékekkel kezdené:

- Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék

- Matematika és Informatika Tanszék

- Didaktika Tanszék (természettudományi tantárgyak)

- Nevelési Tantárgyak Tanszéke

- A Nemzeti Kisebbségek Művelő-dését és Kultúráját Kutató Intézet.

A karon később a szükségleteknek megfelelően további tanszékek (mint pl. a Szlovakisztika és Német Nyelv Tanszéke stb.) jöhetnek létre.

A tervezethez néhány lényeges megjegyzést szükségeltetik fűzni. Az induláshoz a kar szerkezetének kialakulását és a szakok nyitását mindenekelőtt a belső magyar tanári szakmai lehetőségek, akkreditációs követelmények és a meglévő karok szakmai meg-gyengülésével kapcsolatos aggodalmak határozták meg. Egy kicsit sarkítva azt is mondhatjuk, hogy itt valójában adottak voltak a korlátok, és a kompromisszumkötések tere a minimálisra szűkült. A második az, hogy az egyetemen a magyar tanító- és tanárképzésben résztvevő valamennyi tanár és hallgató, a kar indulásakor, ha úgy határoz, azonnal a kar közösségének tagja lehet. E tekintetben a kompromisszumos engedmény az egyetem vezetőségét dicséri. Ezáltal megteremtődött az alapfeltétele annak, hogy az ötödik karra kerüljön a teljes magyar tanító és tanárképzés, és ott e képzés irányítása, szervezése, de az érte vállalt felelősség is a magyar tanárok és diákok hatáskörébe kerüljön.

A harmadik megjegyzés a német nemzeti kisebbségnek a karon való szerepével kapcsolatos. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint Szlovákiában közel 5500-an vallották magukat német nemzetiségűnek. Az etnikai becslések szerint számuk kétszer, háromszor több lehet. A német nemzeti kisebbség az utóbbi években olyan alsó tagozatos iskolák nyitásában érdekelt, ahol gyermekeik számára mindenekelőtt anyanyelvük tökéletes elsajátítását, identitástudatuk erősítését tudnák biztosítani. Az ilyen iskolák számára egyetemünk már korábban felvállalta tanítók képzését. A kar tervezetének kimunkálása folyamán a résztvevő magyar felek, megítélésünk szerint európai szintű, humánus, bölcs és előnyös kompromisszumot kötöttek azzal, hogy beleegyeztek, az említett legfeljebb 10-20 német anyanyelvet oktató iskola számára szükséges tanítóképzés e karon történő megszervezésébe.

Utolsó megjegyzésünket arra alapozzuk, hogy az egyetemen belül már megszokottá vált a karokon átnyúló szakpárosítások meghirdetése. ĺgy minden bizonnyal sok olyan szakpárosítás is meghirdetésre kerül a magyar pedagógusképzés számára, amelyek egyik tantárgyát garantáló tanszék egy másik karon van. Itt mindenekelőtt, de nem csak az idegen nyelvekre, hanem más specializációkra is gondolunk, amelyek iránt a magyar hallgatók részéről érdeklődés mutatkozna. Ha egyik vagy másik kar ilyen együttműködés elé akadályokat gördítene, úgy teljesen a kar hatáskörébe tartozik ezen specializációkat (szakokat) akkreditáltatni és oktatását saját karára felvett tanárokkal megszervezni.

Úgy tapasztaljuk, hogy a „magyar kar” szóhasználat sikeres manipuláció eszközévé vált mind szlovák, mind magyar részről anélkül, hogy tartalmát hozzáértően megmagyarázta volna. A „magyar kar” sosem volt az egyetem ötödik karának megnevezésére szóban jöhető reális változata. Ezt az egyetem nem magyar része egyértelműen mindig elutasította. Ennélfogva a „magyar kar“ szóhasználatot valójában a kar legfőbb küldetéséből és az oda kerülő magyar tanárok és hallgatók, minden bizonnyal közel száz százalékos arányából adódóan a köznyelvben valóságértékűen lehet használni arra, hogy tömören, tartalmasan fejezze ki a bizonyos belső kari állapotokat. Az imént körvonalazott küldetésű és szerkezetű és az előbb leírt tanári és hallgatói közösséggel rendelkező karra azt mondani, hogy nem magyar kar és ezért számunkra érthetetlen okoknál fogva ne fogadjuk el, szakmai szűklátókörűségre vall, és az előnyös lehetőségek elfogadásának visszautasítását jelenti.

A felvázolt tervezet elveire épülő kar létrehozásának folyamatában a törvényes előírások betartása miatt még több akadályt is le kell küzdeni és közben valószínűleg további kompromisszumok kötésére kényszerülünk. Viszont a kimunkált tervezeten már változtatni nem kívánunk.

Az Egyetem Szenátusa elé 2002. július 1-jén került az ötödik karnak az említett három érdekelt fél által kimunkált tervezete, amelynek induláskor megszabott küldetését és szerkezetét az előzőekben ismertettük. Erről a Szenátus a következő határozatot hozta:

„A Konstantin Egyetem Szenátusa megjegyzésekkel jóváhagyja a Közép-európai Tanulmányok Karának létrehozásához elkészített tervezet kiindulási alapjait és kötelezi az egyetem rektorát, hogy a Szenátus legközelebbi ülésén terjesszen elő jelentést az új kari tervezet kiindulási alapjainak teljesítéséről – az új kar küldetésének szempontjából különös tekintettel a kar anyagi, technikai, gazdasági, pénzügyi és személyzeti felkészültségére, beleértve új tanulmányi lehetőségek kidolgozását – és a Közép-európai Tanulmányok Karának tudományos tevékenységéről. Az egyetem szenátusa ezen feltételek teljesülését szabja előfeltételként a tervezet előterjesztéséhez az Akkreditációs Bizottságba véleményezésre és utána a Szenátus beleegyezéséhez a kar megalapításába.”

Itt jegyezzük meg, hogy az érvényben lévő felsőoktatási törvény szerint kart az egyetem rektora alapíthat a szenátus beleegyezésével, az Akkreditációs Bizottság előzetes véleményezése után.

A szenátus döntése számunkra azt jelenti, hogy az egyetemen belül a kar alapításának az Akkreditációs Bizottság véleményezése előtti folyamata még nem zárult le. Céljaink elérése érdekében a szenátusi határozatban kért kiegészítéseket szakmai közegbe szorítva kívánjuk kezelni. Ne térítsen el bennünket az elkezdett útról az sem, hogy a korábbi negyedik kar esetében a szenátus ehhez hasonló hozzáállást nem tanúsított.

Tudatosítsuk, hogy a kimunkált tervezet említett legfontosabb komponenseit a Szenátus jóváhagyta. Meggyőződésünk, hogy az ilyen alapokra helyezett karon a kezdetektől fogva olyan új lehetőségek adódnak magyar tanárok felvételére, a magyar nyelven oktatott szakok gyors, lényeges bővítésére, amelyekre a jelenlegi állapotok között nem volna lehetőség. A kért kiegészítések kidolgozásában valamennyi említett érdekelt félnek továbbra is ki kellene venni a részét, hiszen ezek nem kell, hogy kizárják az elképzeléseink szerinti kar létrehozását. Ugyanis a kért kiegészítések egyrészt a karalapítás anyagi feltételeinek bebiztosítására utalnak, amelyek a mi tisztánlátásunk érdekében is fontosak, másrészt a távlati tanulmányi és kutatási, fejlesztési elképzelések felvázolását igénylik, s az ezekről való együttgondolkodást sem tekinthetjük haszontalan időtöltésnek.

Tehát a mi szakmai értelmezésünk szerint a szenátus határozata pozitív előrelépés a kar alapítása érdekében, előirányozva még egy egyeztetési kör megejtését, remélhetőleg az utolsót. Felelőtlenség lenne bármely érdekelt fél részéről, ha most kivonná magát az újabb egyeztetések alól és mindent az egyetem vezetésére hagyna.

A szenátus határozatával kialakult helyzet véleményünk szerint nem tárgyszerű értelmezését az idézhette elő, hogy anélkül születtek nyilatkozatok, hogy ismert lett volna a határozat szövege, annak szakszerű értelmezése. Valószínűleg a Közép-európai Tanulmányok Kara megnevezésből vontak le többen következtetéseket.

A Magyar Szekcióban az volt a véleményünk, hogy számunkra a kar küldetése, irányultsága, magyar jellege a lényeges és a megnevezésről egyezzen meg a Magyar Koalíció Pártja és az egyetem vezetése. Nyilván ennek hiánya okozhatta, hogy a közösen kimunkált kari tervezetben a kar megnevezésére a szenátus elé három változat került, Közép-európai Tanulmányok Kara, Jedlik Ányos Kar, Vox Humana Kar. Talán nem volt váratlan, hogy a Szenátus az első megnevezésre voksolt.

E megnevezést nem tartjuk szerencsésnek, mivel az elfogadott tervezet tartalmát pontatlanul jellemzi. A megnevezés megváltoztatására még több lehetőség is nyílik, akár a szenátus soron következő ülésén, akár az akkreditáció folyamán, de e kérdés végérvényes lezárását a kar alapszabályának szenátusi elfogadása jelenti, amely még elég távol van ahhoz, hogy ezalatt minden érdekelt fél számára elfogadható változat szülessen.

Az elképzeléseink szerinti, egyelőre egész nyugodtan mondhatjuk magyar tanító- és tanárképző egyetemi kar létrehozása egy folyamat, amelynek szilárd kiindulási alapjait sikerült dokumentumok formájában lefektetni és elfogadtatni. Ezt a szlovákiai magyar politikai és szakmai képviselet e kormányzati időszakban elért egyik legjelentősebb eredményének tartjuk. Számunkra elfogadhatatlan lemondani az elért eredményekről és nem akarni, hogy megvalósuljon a lehetséges, most már igazán kéznyújtásnyira lévő magyar egyetemi pedagógusképző kar. Akkor miért voltak az áldozatvállalások és a sok-sok munka? Mindkét generáció tanárai és a mindenkori hallgatók mindig helytálltak, amikor meg kellett védeni, menteni a magyar pedagógusképzést. Az egyetemen belül, kívül és egymás között is a bizalom, a megértés, egymás támogatása, segítése, az őszinte összefogás, együttgondolkodás és együttműködés reményében, tovább kívánunk haladni a karalapítás most már jól látható útján és ehhez joggal elvárjuk a magyar politikum és szakma minden támogatását.

A szerző a Konstantin Egyetem Magyar Szekciója Egyetemi Tanácsának elnöke