A köd csak egy eltévedt felhő?

Köd előttem, köd mögöttem..., így kezdődik egy nagyon híres gyermekdal, s ebből is látszik, hogy a köd is egy olyan jelenség, amely sokat foglalkoztatja az embereket. Rejtélyes és titokzatos, olyan, mint valami fehér fátyol, mely egyben szép, ugyanakkor kicsit félelmet ébresztő. De mi a köd valójában?

Vicces értelemben megfelelne az a magyarázat, hogy a köd nem más, mint egy elkóborolt felhő. Egy felhőcske, amely véletlenül rossz helyre tévedt, s leszállt ide a földre onnan fentről, a magasból. A valódi magyarázat azért ennél bonyolultabb egy kicsit. A köd nem nevezhető olyan feltűnő jelenségnek, mint mondjuk a villám, ami nagy égzengéssel jár, vagy a hóvihar, és a nagy nyári záporok. Csendes, észrevétlenül száll le, ártalmatlan első látásra, mégis sokak halálát is okozta már. Szó szerint eltakar, nem engedi látni a körülöttünk lévő dolgokat, hátráltat a tájékozódásban.

Gondoljunk csak bele, hogy milyen lehet egy repülőgép pilótájának vezetni azt a hatalmas gépet, amikor hirtelen leszáll a köd és egy méterre sem lát előre. Vagy ugyanígy egy sofőrnek, aki autót vezet, de még az út szélére festett fehér csíkot sem tudja kivenni a nagy fehérségben. Előfordul, hogy valaki eltéved, nyoma vész, és keresni kezdik akár helikopterrel, akár földön, de a köd mindent eltakar és semmit nem látnak. És lehet, hogy minden perc számít. Egyszóval szép, nagyon szép jelenség a köd, de nagyon veszélyes.

VĺZ, VĺZ, VĺZ

A kérdésre viszont még nem kaptunk választ. Képzelj el egy vízcseppet! Oszd el képzeletben egytől nyolc ezerig egy számmal. Már szinte nem is lesz látható a vízcseppünk. A köd ilyen pici kis cseppekből áll össze sűrű, fehér fátyollá. Kis méretük miatt olyan könnyűek ezek a cseppek, hogy nem is csapódnak le a földre, hanem a levegőben keringenek. A köd képződése úgy történik, hogy a levegő nappal sok nedvességet gyűjt össze a tavak, folyók és tengerek, de akár a párolgó szárazföld fölött, majd az éjszakai lehűlésben ennek egy része köd formájában vízcseppekké sűrűsödik. Nyáron nincs is vele gond, mert már hajnalban képes a napsugár felszívni, felszárítani.

Más a helyzet azonban ősztől tavaszig, amikor bizony vagy nagyon kicsi a nap ereje, vagy egyáltalán nem is bújik elő. Ilyenkor napokig ebben a fehér ködben közlekedünk. Van olyan fajta ködképződés is, amikor a meleg levegő hideg vízfelülettel érintkezik, de olyan is, amikor a meleg vízfelület felett található hideg légtömegek nedvességtartalma alakul át köddé. Mivel a köd vízből van, azt gondolhatnánk, hogy ugyanúgy viselkedik, mint a víz. Ez viszont nem így van. Ellentétben a vízzel a köd nem minden esetben fagy meg 0 oC alatt.

S még azt is fontos tudni az apró kis ködcseppecskékről, hogy nem csak úgy, céltalanul és vaktában repkednek ott, ahol kedvük tartja, hanem rendszerint valamire rákapaszkodnak. Ez lehet egy sókristály, egy porszem vagy bármilyen ehhez hasonló apró dolog.

S végül egy kis érdekesség! Mint mindenhez, a ködhöz is fűződik némi hiedelem és babona. Régen az emberek féltek a ködtől, mert azt hitték, hogy valamilyen gonosz szellem küldte büntetésként a földre, de olyan népeket is megemlíthetünk, akik egy kis öregapónak gondolták, aki elrabolja a kisgyerekeket és felfalja őket. Bizonyára ezeknek semmi valóságalapja nincs, így félni egyáltalán nem kell tőle, csupán vigyázni és óvatosan közlekedni mindaddig, míg ez a fehér titokzatos fátyol szép lassan fel nem száll és végleg el nem tűnik. (s)