A képességfejlesztés igénye

Ha tudja, akkor az teljesítmény, ha nem, akkor hiányzik a teljesítmény. A képességekkel sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen nem mérhetőek ilyen megbízhatósággal.

Kórrajz

A katonás sorokban ülő gyerekek és szemben velük a vezénylő pedagógus az iskola alapvető felépítéséhez tartozik. A hagyományos frontális oktatás sokkal inkább az ismeretek átadására alkalmas, mint a képességek fejlesztésére. Az ismeretek elsajátításakor a gyermek kevéssé aktív, a tanár nyújtja a „tudást”. A képességek elsajátításához a gyermek tevékeny részvételére van szükség. A mai kis létszámú osztályokban a gyerekek mozgatása nem megvalósíthatatlan feladat a pedagógusok számára, de a képességek fejlesztése a korábbitól eltérő szemléletet és felkészülést kíván tőlük. A közoktatás reformjai éppen azért nem tudtak jobb iskolát létrehozni, mert nem történt alapvető szemléletbeli változás. Nem is történhetett, hiszen a pedagógusképzésben és a közoktatásban a hagyományos iskolában sikeres, így felsőfokú képzettséget nyert szereplők vesznek részt. Az iskola egyre jobban eltávolodik feladatától, nem az életre, hanem magára az iskolára készíti fel a diákokat. Az iskolák nem tudnak megbirkózni a képességzavarok miatt tanulási nehézségekkel küzdő tanulók oktatásával sem. Mindezen jelenségekre az oktatás általában a régi módszerek erőltetésével (korrepetálás) és a gyermek megbélyegzésével (buktatás) felel.

Oktatási intézmények legnagyobb részében a gyerekek vagy unatkoznak, vagy szoronganak, megpróbálnak elmenekülni a rájuk zúduló emészthetetlen tananyag elől, a legjobb esetben mint szükséges rosszat tekintik az iskolát. Ebből adódóan az oktatás kimeneti oldalán megjelenhetnek a torzult önértékelésű fiatalok, akiknek legtöbbje több mint egy évtizedet töltött oktatási intézményben, de képtelen saját képzetek kialakítására, önálló gondolatok szabatos megfogalmazására, az őt érő információáradat kezelésére, a társas viselkedésnormák betartására.

Képességfejlesztés az iskolában

A pedagógusok az új módszerek bevezetésének legnagyobb gátját a tananyag szorításában látják. Számos új oktatási és tanulási módszer ismert, amely segítené a gyerekeket a tanulásban, akik ezáltal olyan képességeket szerezhetnének meg, amelyek további fejlődésüket és későbbi megfelelésüket megalapozhatnák. Lehetőség lenne e módszerek bevitelére a mindennapi oktatásba, ha elég idő lenne alkalmazásukra.

A tananyagot azonban végig kell hajtani. Nemcsak az adott oktatási intézmény részéről, hanem – a következő lépcsőt jelentő felsőbb iskolákba való bejutás érdekében – a szülők részéről is erős nyomás nehezedik a tanárra. A gyermek megmérettetése a továbbtanuláshoz vezető felvételi vizsgákon az elsajátított ismereteken keresztül történik, ezért a tananyag elsőbbséget élvez. Nehéz ezzel a szemponttal szembeszállni, hiszen látszólag mindenkinek az érdeke egy irányba mutat.

Az iskola tömi a gyerekek fejét az ismeretekkel, és azt gondolhatnánk, hogy legalább e téren megfelel feladatának. Némelyeket megingathat azonban azon vizsgálatok eredménye, amelyek különböző, de általában igen magas százalékokat mutattak ki az ismeretek elvesztésének mértékét illetően. A megtanult anyag egy részét a gyerekek lényegében azonnal, a fennmaradónak ismét egy nagy részét folyamatosan elfelejtik. Emellett a tananyag rohamosan avul, a tudományok által termelt újabb és újabb ismereteknek a beépítése lehetetlen. (gy, ervé)