A helytelen kezelés veszélye

Mindenképpen érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, és megvizsgálni, hogyan teremthetünk a ma problémásnak tartott gyerekek számára olyan gyermekkort, amely lehetőséget ad nekik arra, hogy problémáikból kikerülve s majdan felnőve olyan emberekké váljanak, akik hasznos tagjai a társadalomnak. Nagyon fontos, hogy közelebbről is megnézzük azokat a kezeléseket, amelyek a gyerekek számára nem előnyösek, sőt adott esetben károsak lehetnek, valamint megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek valódi megoldást jelentenek mind a gyerekek, mind a szülők számára.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány kutatómunkája során feltárta, hogy a hiperaktívnak, figyelemzavarosnak nevezett gyerekeknek adott pszichiátriai szerek számos mellékhatást és függőséget okozhatnak. A valódi megoldást mindenképpen az jelenti, ha időt és fáradságot szánunk arra, hogy megtaláljuk, mi okozza a figyelemzavart vagy a hiperaktivitást. Többek között különféle allergiák, valamint olyan fizikai betegségek is előidézhetnek hiperaktivitást, amelyekre még nem derült fény.

Mi a hiperaktivitás?

Hiperaktívnak, figyelemzavarosnak vagy egyéb pszichiátriai „rendellenességgel” rendelkezőknek általában azokat a gyerekeket tekintik, akik például az iskolában, az órán nem tudnak nyugodtan megülni a helyükön, mással foglalkoznak, vagy nem képesek odafigyelni, így zavarják a tanárt vagy a többi gyereket.

Bár a hiperaktivitást pszichiátriai „betegségként” rendellenességnek tekintik, érdemes megvizsgálni a szó eredeti jelentését.

Hiper-: túlzó, túlságos; a vele összetett fogalom fokozott meglétét, túlságos voltát jelöli.

Aktivitás: cselekvési kedv, fokozott tevékenység

A szó eredeti jelentését tekintve egy hiperaktív gyermek lehet olyan valaki, aki az átlagosnál több cselekvési kedvvel, energiával rendelkezik, s egyáltalán nem biztos, hogy rendellenességről van szó, amikor a gyerek aktivitásával „kilóg” a többiek közül. Persze az átlaggyerekek vagy a már „lelassult” szülők számára az ilyen gyerek aktivitása kényelmetlen lehet, s igény merülhet fel arra, hogy a gyereket az átlaghoz „lassítsák”.

Emellett persze nem kétséges, hogy a probléma létezik, vannak problémás gyerekek. Nem mindegy azonban, hogy egy ilyen probléma kezelésekor pusztán a tüneteket nyomjuk-e el, vagy a valódi okot keresve (és megtalálva) a nehézséget kiváltó alapproblémát kezeljük. S így talán az sem kétséges, hogy a helytelen kezelések súlyos gondokat is okozhatnak a gyerekeknek, amelyeknek egész életükben kárát láthatják

A „problémás” gyereket tehát érdemes orvossal megvizsgáltatni, aki meg tudja állapítani, hogy van-e olyan betegsége, amelyen segítve a „hiperaktív” és egyéb pszichiátriai tünetek megszüntethetőek. Számos tudományos kutatás támasztja alá azt, hogy napjainkban olyannyira elterjedt mesterséges színezékek és élelmiszer-adalékok önmagukban is elegendők ahhoz, hogy egy gyermek hiperaktívvá váljon, és a tünetek teljesen megszüntethetőek a megfelelő diéta alkalmazásával.

Összefoglalva: akármi váltja is ki a hiperaktív tüneteket, mindenképpen többet segítünk a gyereknek, ha ahelyett, hogy „betegnek” tekintjük és pszichiátriai szereket adunk neki, a valódi, kiváltó okokat keressük, amelyek nem „pszichiátriai” problémák. A szülőknek és pedagógusoknak megvan a joguk és a lehetőségük arra, hogy a problémát kézbe vegyék, és megoldják saját maguk és a gyerekek érdekében, hogy azok felnőttkorukban aktív és felelősségteljes életet élhessenek. (úp, rv)