A harcos tartja a frontot

Oh igen, a gyakornok, más szóval a kistanár. Legtöbbünk ismeri őket. Legtöbbször egyedül vagy falkákba verődve látni őket, először az osztályterem végében, majd előbb-utóbb a katedrán is.

Iskolám előszeretettel fogad ilyen jövevényeket, a tanárok, és nem kevésbé a diákok nagy örömére – vagy bánatára. Mielőtt mélyebben belemerülnék az „elemzésbe”, szeretném leszögezni, hogy itt semmiféle diszkriminációról, illetve megvetésről szó nincs; ezek a puszta tények, melyet a való világ tesz teljessé.

A jelöltek – ahogyan a „nagy” tanárok mondják – először baljósan, titkolózva bejárnak egy-egy osztály óráira. Mosolyogva, vagy éppen közömbösen bámulnak előre, és a néha hátratekintő diákokat próbálják szemügyre venni. Később a csoport egy része lemorzsolódik, megmarad két-három, esetleg négy harcos – nevezzük őket így a továbbiakban – akik először azt hiszik, hogy egy „végül is elviselhető” helyre kerültek. Számoljunk mondjuk 3 személlyel. Közülük általában csak egy szokott az adott osztály keze közé kerülni. Miközben a nagytanár előrevetíti, hogy a jövő héten már a harcos tartja a frontot a tábla előtt, az osztály nagy része pufogni és köhögni kezd, valamint természetesen szemügyre veszi a harcosok klubját. A skála nagyon színes; mondhatni teljes, hippitől diszkóhuszárig minden stílus megtalálható. A hátsó padban ülők különös élményekben részesülhetnek. Az ablak mellett vegetálók például elég, ha maguk mellé néznek, és láthatják, amint az egyik harcos szorgalmasan, már legalább századszor olvassa a falra akasztott, 1987-ben lejárt, biztonsági plombával ellátott tűzoltó készüléket. A harcosjelölt előbb-utóbb észreveszi, hogy bámulják, és zavart mosollyal próbálja elhárítani a tekinteteket. Rosszabb esetben, a harcosok közt egységesen kialakult kommunikációs rendszeren keresztül figyelmezteti társát: „potenciális felelő az A (0,7) koordinátán”. Hab a tortán: A (0,6) észreveszi, hogy a középső emberke az, akit múlt héten kegyetlenül kiosztott az egyik szórakozóhelyen. A középső sorban lévő C hátrafelé bambul; most tudatosul benne, hogy a tűzoltó készülékes hajában beállt az öntisztulás – jobbnak látja tehát, ha másfelé fordítja tekintetét, mielőtt potenciális kínpadjelöltté válna. Mellette ülő társa épp azon gondolkozik, hogy melyik valóságshow-ban látta a harmadik harcost. Mivel a gondolatok közt keresgélés eredménytelen, visszatér normál állapotába, és folytatja a körmölést. Hamarosan elérkezik az óra vége, és mindannyian sejtik: lehet, hogy a legközelebb éppen a tűzoltó készülékes tartja az órát.

Az óra pedig mint csúcspont, egy karrier tökéletes kezdete. Vagy vége, egyéntől függ. Az első égés: a bemutatkozás. A madármama (a nagybetűs TANÁR) bemutatja fióka 1-et (harcos). A bemutatkozás rendkívül élvezetes, és szinte mindig új információkat hordoz magában: most sem lesz demokrácia, és csend legyen. A tanár zavartan megvárja, míg mama elcsendesedik, majd nagy levegő, és következik a bemutatkozás. „K’ács J’la vagyok, a Jégyétéef ta’képző..” és így tovább. Az osztály pedig levonja a következtetéseket: hangszín, hangmagasság, hangfekvés, terjengősség, artikuláció, származási hely, hangerő – és ha eddig nem sikerült volna – a nem. Ezek közül talán a legfontosabb a hangerő, itt is vannak természetesen végletek, ebbe most nem megyek bele. A metódus következő mozzanata, a kistanár elmondja a témakör címét, majd lassú, de biztosnak hitt lépésekkel elindul a tábla felé. Következik a második égés, mely során az addig a hospitálások folyamán annyiszor feltérképezett terem eddig ismeretlen, új dimenziói nyílnak meg a harcosjelölt előtt – ezek közül egy: egy kb. 3 cm magas, teljesen haszontalan fa küszöb (természetesen fémborítással), melyet a gyakorlott kolléga már egy ívelt mozdulattal átlép. A jelölt azonban nem, ebből következően egy akrobatikus mutatvánnyal gazdagodik az óra. Érzékenyebb egyedeknél az arcbőr, valamint a fül gyors vörösre változása jelzi az eset súlyossági szintjét. És végre elkezdődik az oktatás. Az óra közben valamennyire lehetőségünk van a hangerőszabályzó használatára, de sajnos folyamatos újrabeállítás szükséges. Meglehetősen nagy problémát jelentenek a sebességi beállítások is: ez minden harcosnál más, a lényeg, hogy biztos nem egyezik az osztályéval. Ezért szükséges néhányszor az ismétlés, vissza, még egyszer, és bekiabálok függvények használata. Ezek többnyire IGAZ értéket adnak vissza, azaz az akció sikeres volt. Ellenkező esetben a harcos támadásnak, hadüzenetnek veszi az észrevételt, és a felelés potenciálja ismét növekszik. Az óra lassan, és rosszabb esetben még unalmasan is telik – néha születik egy-két aranyköpés, legtöbbször a jelölt írja be magát a történelembe a hibáival. A felügyelő tanáregység néha megszólal, mint fegyelmezési pont; veszélyeztetve ezzel a hangulatot az osztály és a jelölt között. Az óra lassan befejeződik, a jelölt távozik a helyéről, és elvonul a tanárral elbeszélgetésre – avagy ítélet születik. Egyszer persze minden jónak vége szakad, így egy idő után minden visszatér a megszokott kerékvágásba, a jelöltek jelenléte megszűnik, és tanulunk tovább – teljes, vagy kevésbé teljes lelki nyugalommal.

(A statisztikák magukért beszélnek: a megkérdezett kistanárok 77% szerint kellene eltávolítani a küszöböket, beépített konnektorokat, padrögzítő csavarokat, míg csak alig 2% tartja fontosnak a tűzoltó készülékek folyamatos bevizsgáltatását.)