A halogatás erőpocsékolás

Az a diák, aki elszánja magát a felkészülésre, közvetlenül a probléma megoldásának kísérletével válaszol a kihívásra. Amerikai kutatók tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a diákok hatékonyabb stratégiákat mozgósítva, arányaikban kisebb erőfeszítéssel képesek megfelelni a nehéz vizsgákon, mint halogató társaik. Kevésbé félelmetesnek élik meg a vizsgahelyzetet, és nagyobb hatékonysággal képesek felfedezni a tananyagban a lényegi tartalmat. A vizsgálati eredmények hátterében a kutatók azt a magyarázatot tartják valószínűnek, hogy a vizsgahelyzettel való szembesülés elkerülésére játszó hallgatók személyiségének általános működésére jellemző lehet az ingerek kerülése, amelynek egyik – vizsgaidőszakban sajnos inkább nem kívánatos mellékhatása – a tananyag összefüggései iránti átmeneti vakság. Aki tehát azt gondolja, hogy könyvet sem bír látni, és a vizsgára sem tud gondolni, nos, annak valóra válnak az elképzelései.

Appelhans, amerikai kutató a közelmúltban közzétett vizsgálata alapján megerősíti: a vizsgákat inkább kihívásként értelmező hallgatókra az jellemző, hogy analitikus, logikus gondolkodásmóddal, a mély összefüggések megismerésére törekednek, kidolgozott fogalmi kódokat alkalmaznak. Sokkal érdeklődőbbek halogató társaiknál, személyesen felelősnek érzik magukat a teljesítményükért, és képesek az erőfeszítésre. Ezek a hallgatók úgy jellemzik önmagukat, mint aki rendelkezik a kritikai gondolkodáshoz szükséges készségekkel, és hatékonynak tartják magukat a tanulás területén. Képesek arra, hogy feladataikat értelmesen felbontható, egymáshoz kapcsolódó lépésekre tagolják, és ezt a sorrendet következetesen be is tudják tartani. A kutatási eredmények a tanulási stratégiák elemzése során is jelentős különbségeket találtak. A vizsgákat inkább halogatókra jellemző módszer a magolás, szó szerinti megjegyzés technikája, amely különösen jelentősebb anyagrészek esetén már nem alkalmazható eredményesen.