A felsőoktatási reform tervezete

Tekintve, hogy a Diákhálózat legfőbb céljának tekinti a szlovákiai magyar diákok érdekeinek védelmét, kézenfekvő volt, hogy az oktatásügyben zajló reformok ügyében köteles konstruktívan hozzájárulni a törvényjavaslat körül folyó szakmai jellegű vitához. Nem véletlen, hogy a múltban is gyakran került sor a problémával foglalkozó beszélgetések, nyilvános viták rendezésére, melyek a közelmúltban már közös szervezésben zajlottak (többek között Albert Sándor, Szigeti László részvételével).

A Diákhálózat és a Magyar Ifjúsági Közösség 2003 októberében aláírt együttműködési megállapodásának értelmében a Diákhálózat a Magyar Ifjúsági Közösséggel közösen lépnek fel a reformok ügyében. A két legnagyobb ifjúsági szervezet szakmai együttműködésének első lépésként egy minden középiskolát átfogó felmérés ötlete született meg. Május közepén kerültek kiküldésre a kérdőívek, melyek célja a diákok továbbtanulási terveinek felmérése volt. Az így befolyó eredmények újabb ürügyet szolgáltattak arra, hogy részletes elemzés készítésével felhívjuk az MKP figyelmét a reformtervezet hibáiból fakadó főbb problémákra. A dokumentum elkészítésében nagy szerepe volt az MKP Pozsony járás Ifjúsági Csoportjának is, mely a szakmai politizálást tűzte ki céljául. Az ICS tagjainak széleskörű tapasztalatai nagy segítségünkre voltak az elemzés kérdéses pontjainak tisztázásában és a hiányosságok orvoslásában nyújtott tanácsaikkal.

Kedvező visszhang

A Diákhálózat által elkészített anyag, mely a kölcsönös tárgyalások után mindhárom szervezet elképzeléseit tükrözte, megvitatásra került az MKP-n belül is. Az egyeztetésen, melyre június 24-én a parlament épületében került sor, részt vett és javaslatunk végleges formába öntésében érdemlegesen segített Szigeti László, Albert Sándor, Dolník Erzsébet, Bárdos Gyula, Komlóssy Zsolt, Farkas Iván valamint Harna István. Az elhangzott módosító javaslatok többsége kedvező visszhangot keltett az MKP képviselői között is. Szigeti László, az oktatásügyi minisztérium államtitkára közbenjárásával lehetőség nyílt, hogy fenntartásainkat a törvény egyik alkotójával, az oktatási minisztérium hivatalvezetőjével, Peter Mederlyvel is megvitassuk. Ez a találkozás július hetedikén zajlott le. Örömmel tapasztaltuk, hogy az általunk javasolt változtatások túlnyomó része elfogadható volt a törvényalkotó számára is.

A tervezet kidolgozásának fő célja az a törekvésünk volt, hogy kiküszöböljük a készülő reformtervezet általunk feltárt hiányosságait. A dokumentumban megfogalmazott fenntartásaink figyelembe vételével reményeink szerint hozzájárulhatunk egy mindenki számára elfogadható törvénytervezet megszületéséhez.

A reformok jelentősége

A tanügyi reform első verziója meglehetősen nagy nyugtalanságot keltett a közvélemény berkeiben, tekintve, hogy a hagyományos tárcák gazdálkodásának átfogó reformja következtében nem maradtak érintetlenül a főiskolákra vonatkozó passzusok sem. A reformtervezet bejelentésére reagáló első hangok többnyire pánikszerűen reagáltak a változások hírére. Az illetékesek általános véleménye megerősítette azt a máskor is gyakran tapasztalható jelenséget, miszerint a közvetlenül érintettek mind úgy látják, reformokra szükség van ugyan, de nem itt és nem most. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az egyetemi oktatás kérdése talán még az átlagosnál is jobban befolyásolja Szlovákia majdani gazdasági helyzetét – azt a területet, amelyet a kormány eddigi reformintézkedései olyan nagy erőfeszítésekkel szándékoztak támogatni. Az egyemet végzett réteg jelenti az ország számára a jövőt - a magasan képzett lakosság részaránya közvetve befolyásolja a munkanélküliséget, az átlagbéreket, sőt a minimálbért is. Ha ez a – kelleténél amúgy is szűkebb – réteg valamilyen oknál fogva tovább fogyatkozik, Szlovákia egész gazdasági rendszere kerül majd veszélybe. Az állam számára kifizetődő a felsőoktatásba történő invesztíció, ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a hallgatók számára a továbbtanulás szintén egy jól megtérülő befektetés. Ezen az alapon tehát a tandíj megalapozott, feltéve, hogy a felsőoktatás ezentúl is elérhető lesz bárki számára. Az egyetemisták jelentik az ország jövőjét, a reform első verziója pedig korántsem felelt meg a fent említett elvárásnak még az utólag hozzátoldott javításokkal együtt sem.

Az általános és jogos közfelháborodás hatására kölcsönös párbeszéd bontakozott ki a reform ellenzői és támogatói közt így felszínre került az eredeti elképzelés több hiányossága is. Az eredeti törvénytervezet a múlt nyáron nem emelkedett jogerőre, ugyanakkor a kormány feltett szándéka volt véghezvinni a megkezdett reformokat egy mindenki számára elfogadható formában. A módosított törvénytervezet nyilvánosságra hozatala után kijelenthetjük, hogy egy sokkal érettebb (persze egyáltalán nem hiba nélküli) oktatásügyi törvény van születőben. A legnagyobb probléma abból fakad, hogy a két fél álláspontjaiban az elmúlt év folyamán csak igen kis előrehaladást tapasztaltunk. A törvénytervezetnek megvannak a maga jó oldalai, amelyek – egyes paragrafusok módosításával – elfogadhatóak a diákság zöme számára. Véleményünk szerint a diákság számára a legnagyobb veszélyt a mellékesnek ható intézkedések rejtik magukban, amelyek megnövelik e réteg mindennapi kiadásait. Maga a tandíjtervezet alapjában véve képes biztosítani azokat a biztosítékokat, amelyek garantálják minden diák számára a – financiális problémákat csak speciális helyzetben okozó – továbbtanulás lehetőségét.

További probléma, hogy a tervezet a jelenlegi formájában nem garantálja a felsőoktatás minőségének javítását. Az az érzésünk, hogy az egyetemi diákképviseleti szervek korántsem képesek átfogó változtatásokat kieszközölni, effektíven képviselni a diákok érdekeit.

Véleményünk szerint amennyiben sikerül megváltoztatni a törvénytervezet egyes intézkedéseit, a reform valóban hasznosnak bizonyulhat minden diák számára, ugyanakkor hosszútávon képes lesz megoldani a felsőoktatás pénzügyi helyzetének javítását is. Természetesen a tervezet egymagában a kormány minden szándéka ellenére sem lesz képes megoldani a felsőoktatás anyagi gondjait tekintve, hogy a bruttó hazai össztermék aggasztóan kis része fordítódik az oktatásra, ezért is szükséges lenne ennek növelése a nyugati államok mintájára.

Fenntartások

A Diákhálózat, Magyar Ifjúsági Közösség és az MKP pozsonyi Ifjúsági Csoportja a tervezet következő intézkedéseivel nem ért egyet:

A törvénytervezet I/9./1. számú cikkelye értelmében a diákkölcsön alapkamatának maximális mértéke nincs semmilyen módon szabályozva. A törvényalkotók szándéka szerint a kamat magassága a mindenkori gazdasági helyzettől függ. Ugyanakkor nincs törvényes akadálya annak, hogy az állam tetszőleges mértékben változtassa meg a kamatokat. Egyfajta felső határ megállapítása gátat szabhat a kamatok mértéktelen emelésének.

I/10./6 A cikkelyben a diákkölcsön törlesztésével kapcsolatban felmerül egy komoly probléma miszerint az adós diák havi jövedelme változása esetén csak az év októberétől kezdve, változtathatja meg a havi törlesztendő részlet nagyságát. Egyéb esetben köteles az abban az időszakban megállapított havi részletet fizetni egészen a következő év októberéig. Egy példával élve: ha valaki januárban veszti el a munkáját, októberig nincs módja a havi törlesztendő részlet csökkentésére. A tervezet e része tehát meglehetősen rugalmatlan, amit ki kell küszöbölni. Javaslatunk tehát, hogy egyénenként indokolt esetben félévenként illetve negyedévenként legyen lehetőség a havi törlesztendő részlet felülvizsgálatára, amennyiben az esetlegesen ezzel járó adminisztratív költségek növekedése ezt lehetővé teszi.

I/12./7 A kormánypropaganda állítása szerint az állam átvállalja az állami szektorban dolgozók kölcsönének törlesztését. A törvénytervezet átolvasása után úgy tapasztaltuk, hogy semmiféle kötelezettségről nincs szó, mindössze ennek lehetőségéről. Mivel a részletek törlesztésének átvállalása egy fontos motivációs tényező a gyengébben fizetett szektorokban tevékenykedők számára, célszerű lenne, ha az állam kötelezné magát a törlesztésre egyes speciális esetekben (különösen nagy szükségük van az állami hozzájárulásra, például a regionális oktatás területén tevékenykedőknek).

A II/46./4-es számú javaslat értelmében az évet ismétlő diáktól befolyó összeg az eredeti 2,5-ről ötszörösével nő. Ugyanakkor az állami hozzájárulás mindenképpen csak a felére csökken. Ezáltal megnyílik az elméleti lehetősége annak, hogy az egyetemek a szorzó variálásával elérjék azt, hogy az évet ismétlő diákok után több pénzhez jussanak, mint amennyivel az állami támogatás csökken. Ebből következik, hogy kifizetődő lesz számukra, ha a diákok évet ismételnek. Ezt a problémát az állam részéről kieső és a diák részéről befolyó összeg harmonizálásával lehet elkerülni.

Semmiképp sem tartjuk elfogadhatónak a törvénytervezet II/46./5. számú rendelkezését, miszerint a doktorandusok kötelesek tandíjat fizetni. A rendelkezés demotiváló hatással van azokra a fiatal kutatókra.

II/46./15 – az egyetem ugyan köteles a tandíjakból befolyó öszszeg 25 százalékát szociális segélyre, tanulmányi ösztöndíjra vagy diákkölcsönre fordítani, ugyanakkor semmi sem gátolja abban, hogy az összeg teljes egészét kölcsönökbe fektesse be. Ezáltal megnyílik az út a nyerészkedésre. Javaslatunk, hogy a befolyt összeg legalább felét az egyetem köteles legyen szociális segélyre és tanulmányi ösztöndíjra fordítani.

III/95./2. Eszerint a rendelkezés szerint annak a diáknak, aki a meghatározottnál hosszabb ideje folytatja tanulmányait, megszűnik a jogosultsága a szociális segélyre. Ezt teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk. A kreditrendszer egyik újítása, hogy a diák maga választhatja meg egy bizonyos intervallumon belül, hogy mennyi idő alatt szándékozik befejezni tanulmányait, ez az intézkedés ugyanakkor nagymértékben korlátozza a diák cselekvési szabadságát. A hátrányos helyzetben lévő diákok ráadásul komoly lépéshátrányba kerülnek évismétlés esetén módosabb diáktársaikkal szemben. Elfogadható kompromisszumot jelentene, ha a rendszer nem büntetné ilyen módon is a tanulmányok meghoszszabbítását egy évvel.

A szociális segély kiszámításában nagy szerepe van az ún. bevételi koefficiensnek. Ennek a változónak az értéke 0,25 illetve 1 között mozoghat. Az aktuális érték a gazdasági helyzet függvényében változik, jelenleg az illetékes szervek ezt az értéket 0,33-ban állapították meg. Tekintve, hogy a szélsőértékek akár több ezer koronás különbséget is eredményezhetnek a szociális segélyek összegében, illetve a kedvezményezettek számában, nyugtalanítónak találjuk, hogy ennek a koefficiensnek a megváltoztatásához elég az illetékes minisztérium egy határozata. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a minisztérium kedvére megváltoztathatja a koefficiens értékét akár minden racionális indok nélkül, s ez által nagyobb terheket róhat az egyetemi hallgatókra. Szükségesnek tartjuk ezen mechanizmus szabályozását, átláthatóvá tételét a visszaélések elkerülése végett. (dh, mik, mkp-ics)