A csuhébaba volt a pótmama

Écsi Gyöngyinek a gyerekek asszisztáltakSzabó Ottó felvételeA 33 gyerek közül többen nem első ízben vettek részt ezen a rendezvényen, de azok is, akik először voltak a táborban, a búcsúzáskor megfogadták, hogy jövőre egész biztosan visszatérnek. A tíznapos tábor termése saját magukat is, de talán még az oktatókat is meglepte. A paszpartba rakott rajzok kész képekké álltak össze és látványuk elkápráztatta a záró kiállításra érkezett szülőket. Nem is gondolták volna, hogy csemetéjükben ilyen fokú művészi hajlamok rejtőznek. Pedig a titok egyszerű: szakavatott művész irányítása mellett, világos koncepciót követve folyt a művészi alkotótevékenység. Ám nem csak rajzok voltak láthatók a záró kiállításon, hanem „mindenféle lim-lom, csecse-becse” és színes batikolt textíliák kavalkádja. A kiállítás sokban hasonlított egy keleti bazárhoz a sok szín, forma és bőség miatt. Szabó H. Kinga, neves művészettörténész, a Nógrádi Galéria igazgatónője, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kiállított anyag bármilyen galériában megállná a helyét.

Naponta három óra megfeszített képzőművészet, délután pedig pihentetőbb kézműves foglalkozás kötötte le a 7 évestől 14 éves korig terjedő gyerekeket. Szabó Ottó grafikusművész koncepciója három részre osztotta a résztvevőket. A kezdők csoportját azok alkották, akik először vettek részt a táborban. Bár a második és harmadik csoport haladó volt, ez a jelző nem függött össze az életkorral. Csakúgy, mint a kezdőknél, együtt dolgoztak 7 és 14 évesek egyaránt. A kezdők csoportjában a fő irányvonalat az jelentette, hogy a gyerekekre olyannyira jellemző aprólékos, részletező, nagyon színes formavilágból csak a színek maradjanak meg, és lényegre törő leegyszerűsítés kerüljön a papírra. Meseillusztráción keresztül megtanulták gyorsan lerajzolni az emberi alakokat a térben, mozgás közben, az egyszerű távlatokat, néhány hullámvonal és geometrikus test segítségével mélységet és tömeget kifejezni, néhány vonással épületeket, fákat, bokrokat, erdőt, falvakat és városokat rajzolni.

A haladók egyik csoportjában – akik már másodszor voltak a táborban, s ily módon túl vannak a kezdők stádiumán – szénnel tanulták a csendélet és a portrérajzolás fortélyait, túljutottak az egyszerű stúdiumrajzon és megtanultak képet rajzolni. Újra felelevenítették a leegyszerűsítést, és ebből kiindulva rajzolták gyorsan, néhány vonallal az emberi arcot profilból vagy félprofilból illetve elölnézetből. A haladók második csoportja, akik az előző években a program első két részét már elvégezték, a leegyszerűsített ábrázolástól eljutottak a kifejezésig. Megpróbálták papírra vetni egy táj hangulatát, saját érzéseiket, egy vers mondanivalóját úgy, hogy közben elsajátították a színek filozófiáját. A képzőművészeti tevékenység gyakorlati részén túl elméleti foglalkozások is voltak: az esti filmvetítések alkalmával bemutatott művészettörténettel vagy esztétikával foglalkozó dokumentumfilmek, műalkotásokat feldolgozó filmesszék, előadások és beszélgetések töltötték ki az estéket.

A délutáni program is részlegekre oszlott, és Krúzs Judit, Todavčič Viktória, Rigó Béla vezetése alatt kézműves foglalkozásokból állt. Szép és ötletes alkotások születtek, amelyeket ünnepek, rendezvények és ünnepélyes alkalmakkor használhatnak majd fel, mint például a saját készítésű festett borítékokat, levélpapírokat, termésképeket, só- és tésztaalkotásokat, batikolt trikókat, párnahuzatokat, csuhébabákat, táskákat stb.

A tábor másik neves vendége dr. Losonczi Miklós professzor volt, budapesti művészettörténész, aki már második alkalommal volt jelen ezen a rendezvényen. Mint mondta, a gyerekeknek fontos örökséget kell ápolniuk és továbbvinniük, hiszen a régió lakossága alig ismeri Pelsőc nagy szülöttét. A táborba egyik este Écsi Gyöngyi előadóművész is ellátogatott, akinek mesejátékához maguk a gyerekek asszisztáltak. Amikor pedig a tíznapos tábor végére az alkotásba már mindenki belefáradt, a változatosság kedvéért egy kiadós túra a szilicei jégbarlanghoz garantáltan elcsendesítette még a legvirgoncabb fiúkat is. Nincsen tábortűz nélkül, amely mellett esténként szituációs és önismereti játékok révén ismerhették meg egymást a résztvevők, és a játék hevében nem volt mindig könnyű betartani a takarodó idejét. Ezt azonban Elli néni, mindenki pótmamája következetesen betarttatta. Rajkó Elli, a tábor vezetője, férjével, Kálmánnal mondhatni 24 órás szolgálatot teljesítettek. Főfelügyelői voltak a rendnek, a tisztaságnak, ha kellett igazságot szolgáltattak, elűzték az ártó szellemeket vagy a honvágyat. A búcsú estéjén jelmezversennyel egybekötött diszkót rendeztek, amelyen a jó hangulatról és az élő zenéről egy résztvevő szülei, a szilicei Kovács-zenészházaspár gondoskodott. A felvonult jobbnál-jobb jelmezek bizonyították, hogy a semmiből is milyen ötletesen tudtak felöltözni. Persze, a legtöbb fiú azért bombasztikus női alakot öltött magára.