A bélyeg képekbe foglalt történelem

Több felmérés szerint földünkön legkevesebb 100 millió ember gyűjt bélyeget. A bélyeggyűjtés népszerűsége valószínűleg két forrásból fakad. Az egyik forrás a bélyeg értéke; legendák keringenek egy-egy ritkaság áráról. A másik forrás, ami ennél sokkal lényegesebb és hatása is nagyobb, tömegesebb, az az esztétikai, ismeretterjesztő érték, amelyet a bélyeg magában hordoz. Aki megszereti a bélyeget, előbb-utóbb nagy valószínűséggel megszereti a történelmet, a földrajzot, a művészeteket. S mindezt úgy, hogy kellemesen eltölti a szabadidejét és közben értéket is alkot.

A közelmúltban az Egyesült Államok Postája egy felmérést végeztetett 8-12 éves bélyeggyűjtő és nem bélyeggyűjtő fiatalok körében azon célból, hogy megállapítsák, milyen hatással bír a bélyeggyűjtés ezen korosztály tagjaira. Örömmel állapították meg, hogy egy sor területen – így földrajz, történelem, művészetek – nagyobb ismeretekkel rendelkeznek a bélyeggyűjtők, mint korosztálabeliek.

Évezredekkel a bélyegek megjelenése előtt megtaláljuk a mai posta elődjét: futárok továbbítottak üzeneteket, híreket. A posta jelentősége fokozatosan növekedett, mégis az 1800-as évekig csak relatíve kis számban vették igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Az ipari forradalom robbanásszerű változást hozott, megindult a kereskedelem, az információk áramlása az egyes országok, földrészek között. A postai küldemények száma olyan gyorsan növekedett, hogy az addig életben volt rendszer már akadályozta a forgalom zavartalan lebonyolítását. A bélyeg feltalálójának Rowland Hillt (1795-1879), angol posta-vezérigazgatót tekintjük, noha ő csak felismerte a korábban felmerült ötletek rendkívüli jelentőségét és rábírta az angol törvényhozást javaslatinak elfogadására. A reform bevezetését sietette egy skót leány és Londonban élő vőlegénye furfangos üzenetváltása. A nehéz körülmények között élő jegyespár szerette volna megtakarítani a rendkívül magas postai díjat. Az ifjú lovag levelet küldött mennyasszonyának, de a bérmentesítési díjat nem fizette ki. A címzett a levél egyik sarkát előre megbeszélt formában behajtotta, és a küldeményt visszairányította a feladónak anélkül, hogy a díjat kifizette volna (a bérmentesítési díjat ebben az időben még a címzettől szedték be, utólag). A fiatalok addig járatták a borítékot ide-oda, amely belül üres volt, amíg ügyeskedésükről az angol posta vezetője is tudomást szerzett.

Ez persze lehet, hogy csak egy jópofa történet, a postai reform egyik intézkedése mégis az volt, hogy a levél díját minden esetben a feladónak kell kifizetnie és ennek igazolására bélyeget kell felragasztani a küldeményre.

Az első magyar bélyeg 1867-ben jelent meg, de 1848-ban Than Mór már elkészítette az első magyar bélyeg tusrajzát, de a bélyeg kinyomására a szabadságharc leverése miatt nem kerülhetett sor. Mindaz, aki bélyeget gyűjt, jól tudja, hogy a bélyeggyűjtésnek vannak fontos kellékei. ĺgy bélyegcsipesz, nagyító, bélyegberakó, albumlapok stb. – túl a bélyegkatalóguson. Mindezek a kellékek a bélyegkereskedőknél szerezhetők be. Általános gyakorlat a világon, hogy a bélyegkibocsátás monopóliuma a vonatkozó ország postáját illeti meg. A posta eldönti, hogy mikor, milyen témájú és példányszámú, névértékű bélyeg kerül kibocsátásra. Ezek a bélyegek aztán részben különféle küldeményekre kerülnek felragasztásra, ezzel rójuk le a küldemény továbbításának díját, illetőleg bizonyos mennyisége a hazai és külföldi bélyeggyűjtők bélyeggyűjteményében talál helyet magának. Azt is szokták mondani, hogy a bélyeg az ország névjegye. Nagyon fontos tehát, hogy igényes grafikájú és technikai kivitelű bélyegek készüljenek, hiszen az ország jó hírnevét viszik el a világ legtávolabbi településeire is. (s)