Több mint 200 éves freskókat mázoltak le Orbán új rezidenciáján

Egymástól függetlenül két „névtelensége megőrzését kérő” művészettörténész - ilyen is van már 2019-ben - jelezte az Indexnek, hogy értékes freskóegyüttes semmisülhetett meg a Karmelita épületegyüttes felújítása során.  Feltételezésüket az épület belsejéről megjelent fényképsorozatra, pontosabban annak egyik darabjára alapozták, amely az egykori refektóriumhoz nagyon hasonló teret mutatott.

A miniszterelnök személyi sajtósa által elküldött fényképeket közölte le az egész magyar sajtó, mivel fotóst a biztonsági előírásokra hivatkozva nem engedtek az épületbe. Ezeken a képeken kívül az épület belsejéről más fotó mindeddig nem jelent meg.

Egész egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy egy olyan felújítás során, ahol csak a belsőépítészre majdnem 4 milliárd forint jut, az egész projekt végösszege pedig 16 milliárd forint körül járhat, tehát ahol tényleg nem számít a pénz, az épület belsejének pont a műemléki szempontból legnagyobb értéke tűnjön el. Éppen ezért a portál nyomozni kezdett, kérdéseket küldtek a Miniszterelnökségnek, valamint a felújítást tervező Zoboki Gábor építészirodájának, de informálisan is érdeklődtek a történteket ismerő személyektől, hogy valóban megtörtént-e, amit a képek alapján csak sejteni lehet.

És valóban. A Miniszterelnökség ezt a választ adta:

"A terem falképei a magyar késő barokk-klasszicista falképfestészet alkotásai közé tartoznak, amelyek restaurálható állapotban maradtak meg. A korábbi, 1957-58-ban és 1973-ban történt restauráláskor használt anyagok és festékek elöregedtek, színük elváltozott. A karmelita refektórium falképeit az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták, ezt követően leragasztották, és elfedésével a terem egyszínű, fehér kifestést kapott – egyben biztosítva a műalkotások dokumentálását és megóvását az utókor számára."

Arra, hogy mindez kinek a döntése volt és mégis mivel indokolható egy ilyen jelentős freskóegyüttes eltakarása, már nem válaszoltak.

A freskók (pontosabban száraz vakolatra festett szekkók) 1786 nyarán készülhettek, amikor a feloszlatott karmelita szerzetesrend egykori kolostorát II. József rendeletére világi célokra átalakították. A refektóriumból kaszinó, vagyis mulatóhely lett, és pont ez teszi a festést különlegessé, mert barokk egyházi freskóegyüttes viszonylag sok maradt fenn az ország területén, ilyen városi típusú, világi célú dekorációból viszont jóval kevesebb készült. (Index)