Kártyát vet és ólmot önt

Zoltán szerint legrégebbi ősei már 1601-től foglalkoztak jóslással, s minthogy korábban tiltott dolog volt a jövendőmondás, felmenői nemcsak a vásárokat, cigány búcsúkat, hanem a börtönt is megjárták.
 

Az MTI fotóriportere január végén, a szuperhold, kék hold és teljes holdfogyatkozás napján járt a soltvadkerti kártyavető otthonában, ahol annyi a csillogó-villogó holmi, kép, lámpa, művirág, szobor, gyertya, biblia és szentkép, hogy talán bele is szédülhetett a sok látnivalóba. Maga Zoltán sem mindennapi figura: pödört bajsza alatt, a szája csücskében állandóan ott lóg a cigaretta, színes, virágos ingére mellényt ölt, s aranygyűrűt húz minden ujjára. A konyhában – ahol a fotón Kalapos Zoli épp ólmot önt a hozzá betért Karácsony Bence feje felett – sok-sok fénykép és festmény árulkodik arról, hogy népes a családja a hívő kártyavetőnek.
 

Egy korábbi interjújában Zoli elárulta, hogy gyerekkorában szüleivel, nagyszüleivel még lovas szekerekkel vándoroltak tavasztól nyárig, vásárról vásárra. Ő bizony igazi cigány, és nem roma, mert olyan nincs is – állítja határozottan.
Egykor tilos volt a jóslás, ma vonzza az embereket a spiritualitás, és divatos jövendőmondóhoz menni. Zoltán otthonában fogadja kuncsaftjait, azokat, akik hisznek abban, hogy meglátja a jövőt a kávézaccban vagy a kártyában. Híres ember Sztojka „Kalapos” Zoltán, mert még Svájcból is jönnek hozzá tenyérből jósoltatni.
 

Legbüszkébb az oltárszobájára, amelyet a fotók tükrében valamiféle misztikum leng be. Házi szentélyébe különböző kegyhelyekről hozta a szentképeket, szobrokat, rózsafüzéreket, feszületeket, és sok oltári tárgyat kapott emlékbe hálás, jóakaratú emberektől is.

(ug)