VILLÁMINTERJÚ

Hadas Katalin

pszichológus

Hány éves kortól ajánlott szakkörre járatni a gyereket?

Figyelembe kell venni a gyerek érdeklődését, vonzódását, képességeit, tehetségének fokát az adott területen. Vannak sportágak – például az úszás –, ahol már óvodáskorú gyerekekkel is szívesen foglalkoznak, sőt minél korábban kezdi, annál könnyebben megbarátkozik a vízzel. A tornát ugyancsak hajlékony korban ajánlott elkezdeni. Egyes művészeti iskolák is már óvodás korban igyekeznek kihalászni a tehetségeket, léteznek hangszeres zenére való felkészítők, gyermekkórusok, rajziskolák. Az idegen nyelv tanulását is érdemes zsenge ifjúkorban elkezdeni. A gyerekek zöme csak iskolás korban választ először valamilyen szakkört, s ezek nagy része valamelyik tantárgyhoz kötődik – általában ahhoz, ami jobban megy neki, vagy még jobb eredményeket szeretne elérni.

Megelőzhető, hogy rossz társaságba keveredjen a gyerek azzal, ha szakkörbe, művészeti iskolába vagy más tanfolyamra jár?

Ha tetszik neki a szakkör, szívesen látogatja, jó barátságba kerül a többiekkel, feltehetően szabad idejében nem a csellengésen fog spekulálni, és csak úgy unalomból nem ckeveredik rossz társaságba.

Legfeljebb hány szakkört érdemes választani?

Mindig csak annyit, amennyit időben is elbír. Nem mindenki tanul egyformán gyorsan, valakinek több időre van szüksége, hogy elkészítse a házi feladatot, megtanulja az új leckét. Nem szabad, hogy állandó stresszben legyen a gyerek, hogy jut-e elegendő ideje az iskolai feladatok elvégzésére. A túlterheltség azt eredményezheti, hogy sem a szakkörben, sem az iskolában nem fogja magát jól érezni, mert sehol nem fog tudni jól teljesíteni. A sok kudarc oda vezethet, hogy végül ki-kimaradozik a szakkörből, esetleg ellóg néhány tanórát is, és az így nyert időt megpróbálja valahogy eltölteni. Ilyenkor keveredhet rossz társaságba.

A szakkörök kiválasztásába a szülő mennyire szóljon bele? Mit tehet, ha gyereke olyasmivel akar foglalkozni, ami neki nem tetszik? Például a gyerek táncolni szeretne, a szülő pedig angolra szeretné járatni.

Nem beleszólni kellene, hanem megbeszélni a gyerekkel, hogy mit szeretne és miért. Hallgassa meg a szülő gyermeke véleményét arról, hogy mit választott, s ha nem ért egyet vele, próbálja érvekkel meggyőzni, miért lenne jobb, ha mást választana. Abban úgysem lesz köszönet, ha a gyerek nem fogadja el a szülő érveit, és érdektelenül, motiválatlanul fogja látogatni a szakkört. Lehet olyan kompromisszumot kötni, hogy ha idejéből telik a gyereknek, látogassa mindkettőt. De akkor a kezdetektől fogva oda kell figyelni, hogyan halad a gyerek a rákényszerített szakkörben, esetleg segíteni kell neki a kezdeti nehézségek leküzdésében. Olyanra soha ne kényszerítsünk senkit, amihez nincs vonzalma vagy tehetsége! Ne akarjanak zenészt nevelni a botfülű gyerekből, vagy birkózót egy törékeny alkatúból!

Baj, ha valaki sehova nem akar járni, amolyan otthonülő típus?

Ha csak kényelemszeretetből nem választ szakkört, akkor baj, ha nem jár sehova. A lustaságot nem szabad támogatni. Rá kell a gyereket venni arra, hogy értelmesen töltse el szabadidejét, s ha erre egyedül képtelen, akkor jobb, ha eljár valahová. De ha azért nem akar bizonyos szakköröket látogatni, mert rossz tapasztalata van, csak időfecsérlésnek élte meg a részvételt ezeken a találkozókon, akkor jól teszi, ha önerőből próbálja otthon fejleszteni magát. (sza)