Vajon milyen jogaik vannak az elítélteknek?

Bevezetőként a témával kapcsolatban nem hagyhatjuk ki Nelson Mandela idevágó gondolatát, mely szerint „Egy állam igazi jellege addig nem ismerhető meg, amíg nem voltunk börtönében. Az államokat ugyanis nem az szerint kellene megítélni, hogy hogyan bánnak magas rangú polgáraikkal, hanem az szerint, hogyan bánnak azokkal a személyekkel, akik a társadalmi ranglétra legalacsonyabb fokán helyezkednek el.”

Az elítélt nem lehet tárgya a büntetés végrehajtásnak, hanem alanya, akinek jogai és kötelezettségei vannak. A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt jogait és kötelezettségeit a Tt. 475/2005 sz. a szabadságvesztés végrehajtásáról szóló törvény határozza meg.

Az említett törvény értelmében az elítélt korlátlan számú levelet küldhet és kaphat bárkitől, de az igaz, hogy az elítéltek leveleit leginkább biztonsági okokból ellenőrzik, az ügyvédnek, a bíróságnak, a köztársasági elnöknek és hasonló címzetteknek írott leveleken kívül. Csomagot (max. 2 kg) engedély alapján a felnőtt elítéltek háromhavonta kaphatnak, míg a fiatalkorú elítéltek havonta egyszer. Az elítéltnek legalább havonta kétszer joga van saját költségére húsz percet telefonálni legtöbb öt személynek, akiknek a nevét és telefonszámát feltünteti kérvényében.

A büntetés-végrehajtó intézetnek gondoskodnia kell arról is, hogy az elítélt művelődhessen, tájékozódhasson. Az elítélt saját költségére sajtóterméket is rendelhet, saját televízióját és elemmel működő rádiókészülékét is használhatja. Internethasználata során kizárólag az intézet parancsnoka által meghatározott tartalmakat tekintheti meg.

Az elítéltnek joga van legalább 3,5 m² területre a cellában vagy a szobában, ahol elhelyezték, de a túlzsúfolt börtöneink miatt a törvény kivétellel is számol. Munkalehetősége korlátozott, pedig az elítélt a munkavégzést felhasználhatja arra, hogy lekösse magát, nőjön az önbecsülése, elősegítse testi és szellemi erejének fenntartását.

Az elítélt vallásszabadságát biztosítani kell. Meg kell adni számára mindazt a lehetőséget, hogy vallási szertartáson vegyen részt az arra kijelölt helységekben, börtönlelkészi gondozásban vegyen részt a börtönöket látogató papok által. Való igaz, hogy az ékszereket a befogadáskor letétbe helyezik, mivel ezek cserekereskedelem alapját képezhetik, amely a börtönben tiltott.

Amennyiben csorbulnak az elítélt jogai, panasszal fordulhat az intézet vezetőihez, parancsnokához, az ügyészhez, a belügyminiszterhez, az ombudsmanhoz stb.

A tömlöcök már rég a múltba kell, hogy vesszenek, hiszen már a felvilágosodás idején ezeket elsőként a mi vidékünkön (1772-ben Szencen és később Tallóson) javító-nevelő intézetekké igyekeztek átalakítani, és a XXI. században a büntetés-végrehajtás az EU ajánlásai alapján elsősorban a reszocializációról, nem pedig a megtorlásról kell, hogy szóljon.