Vagyonmegosztás – a válóper sarkalatos pontja

Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a párok a fizetés mértéke szerint szeretnék szétosztani a szerzett vagyont. Bármennyi volt a két fél jövedelme, a közösen szerzett vagyon egyenlő arányban illeti a házastársakat. A javak felbecsülésekor a tárgyalás időpontjában meglévő értéket kell számítani, és nem a beszerzési árat. A bíróság az ingatlanok értékesítésére igazságügyi szakértőt rendel ki.

Az összes megtakarítási terméket – például a befektetési jegyeket, a lakás-takarékpénztári takarékoskodást, a nyugdíjbiztosítást, a lekötött betéteket stb. egyenlő arányban osztják el. Ezt elkerülendő a felek köthetnek házassági előszerződést, melyben előre leszögezik, válás esetén hogyan fognak eljárni.

Ha a felek még a válóper elindítása előtt megállapodnak, a bíróság „5 perc alatt” kimondja a válást, és az egész csak 66 euróba fog kerülni. Ha tényfeltáró eljárásra, külön vagyonmegosztási és gyermekelhelyezési perre van szükség, az egész évekig elhúzódhat, közben szakértőket vonnak be – ez mind külön pénzbe kerül. A bíróság igazságosan elosztja a vagyont, ám a jogerős határozattal megítélt vagyon értékének két százalékát ki kell fizetni a bíróságnak.

Az egyik legfontosabb kérdés az szokott lenni, hogy ki maradjon a közösen vett házban, lakásban. Tanácsos nem kiköltözni, mert nagyobb az esélye, hogy annak ítélik meg az ingatlant, aki benne lakik. Az egyezkedés végkimenetele lehet az is, hogy akié a lakás lesz, az kompenzálja a költözőt.

Míg a házastársi osztatlan közös tulajdont egyenlő arányban osztják el a felek között, addig a különvagyonhoz nem lehet nyúlni. Különvagyonnak számít az, ami már egyértelműen megvolt a házasság előtt. Ugyancsak különvagyon az örökség, ha csak az egyik fél örökölte – ez érvényes az ajándékra és a restitúcióból származó vagyonra is. Különvagyonnak számítanak a személyes használati tárgyak, valamint a felek munkavégzéséhez szükséges eszközök is.