Zaklatás, cikizés, osztálytársakkal és tanárokkal szembeni támadás, fenyegetőzés, a másság elutasítása szinte minden iskolai közösségben előfordul. Különbséget kell tenni a mindennapos veszekedések és a súlyos konfliktusok között.
Poénkodás és szándékos zaklatás
Mindig is voltak olyan gyerekek, akik előszeretettel terrorizálnak másokat, és e célból klikkesedhetnek is. A kisebb konfliktusok a tanulók mindennapjainak a szerves részét képezik, a legtöbb verbális összeütközés hamar el is csitul. Különbséget kell tenni a mindennapos poénkodás és a súlyos nézeteltérések között. Minden eset egyedi, és annak megítélésében, hogy súlyos vagy nem súlyos konfliktus alakult-e ki, a legfontosabb szempont, hogy a konkrét eset áldozata azt hogyan éli meg.
Mi a bullying?
„Dan Olweus 1994-es kutatását idézve bullying alatt a következőket értjük: egy gyermek kortárs bántalmazás áldozata, ha rendszeresen és hosszabb időn keresztül negatív cselekvések célpontjává válik egy vagy több társa részéről. Negatív cselekvés alatt az olyan viselkedést értjük, amikor valaki valószínűsíthetően szándékosan bántja a másikat, sérülést vagy bármilyen rossz érzést okozva neki. Elkülönítendő tehát az olyan viselkedéstől, melyben valaki – például ügyetlenségéből adódóan – véletlenül okoz valamilyen kárt. A rendszeres és ismétlődő támadásokon túl a bullying feltétele, hogy a két szereplő között az erőviszonyok nincsenek egyensúlyban, köztük úgynevezett aszimmetrikus hatalmi kapcsolat áll fenn. Az áldozat nem képes megvédeni magát támadójával szemben. Amikor két fiú egy véleménykülönbség miatt összeverekedik, az agresszió ugyan, de nem bántalmazás” – magyarázta Lelkes Viktória pszichológus.
A zaklatás típusai
A bántalmazásnak 4 fő típusát különböztetjük meg: fizikai, szóbeli, kapcsolati és cyberbullying. Az első csoportba tartozik például a verekedés, lökdösés, csapkodás, a másik tulajdonának tönkretétele. Szóbeli zaklatásnak minősül a csúfolódás és a sértegetés. A kapcsolati bántalmazás kiközösítés, pletykálkodás, zsarolás formájában nyilvánulhat meg. A cyberbullying pedig az interneten, az online térben történő zaklatást jelenti. Szakértők szerint csak akkor beszélhetünk zaklatásról, ha a negatív cselekedet ismétlődően és hosszú időn keresztül tart. Ugyanakkor a cyberbullying esetében az ismétlődés kérdésében nincs egyetértés: a legtöbben kiemelik a zaklatás ismétlődő jellegét, ám az ismétlődés fogalmának meghatározása problémás, mivel egy sértő fénykép vagy videó egyszeri feltöltése nem minősül ismétlődő cselekedetnek, mégis káros hatással van az áldozatra.
Érdekes
A kortárs bántalmazás csoportjelenség
Az iskolai zaklatásról, annak lehetséges okairól és arról, hogyan lehet orvosolni, Lelkes Viktória klinikai gyermekpszichológust kérdeztük. Milyen okai lehetnek a csicskáztatásnak? Mi késztethet valakit arra, hogy zaklasson másokat? Csak rossz a gyerek, vagy más is lehet a háttérben?
A bántalmazás általában olyan csoportokban alakul ki, ahol nagy a versengés (jó jegyekért, teljesítményért, csoporton belüli előnyös vagy domináns pozícióért), ahol alacsonyak a gyermekek szociális-empátiás készségei, nincs tolerancia és együttműködés. Az agresszió valahol természetes viselkedés, evolúciósan kódolt, ugyanakkor a családi és óvodai/iskolai nevelés hatására a gyermekek megtanulják a konfliktusaikat más módon rendezni, igényeiket asszertív módon kifejezni.
Az mit jelent?
Az asszertivitás olyan kommunikációs stílus, melynek célja, hogy az egyén igényei, szükségletei kifejeződjenek, érvényesüljenek úgy, hogy az másokat nem sért. Vannak gyerekek, akiknek az valamiért nem sikerül. Ennek több oka is lehet: van, hogy a családban az agresszió mindennapos, a gyermek ezt a viselkedésmódot tanulja el szüleitől. Hátterében állhat pszichés probléma, magatartászavar. Természetes továbbá, hogy a gyermekek küzdenek a csoporton belüli előnyös pozíciókért, az irányító szerepekért. Ugyanakkor az agresszió ilyen formája és mértéke nemcsak azokon a gyermekeken múlik, akik bántalmazók, hanem magán a csoporton is, amely hagyja az agresszió elfajulását és az agresszorok uralmát – ahol nincs egy, az agressziót elutasító norma.
Hogyan lehet megszüntetni a zaklatást? Az agresszor átnevelhető, leszoktatható arról, hogy zaklasson másokat?
Mivel a kortárs bántalmazás csoportjelenség, fontos az egész csoporttal való munka. Az agresszoron és az áldozaton túl további szerepkörök is megjelennek: a bántalmazót aktívan vagy passzívan támogatók csoportja, az áldozatot segítők csoportja (általában ebből nagyon kevés van, vagy nincs is), a potenciális segítők és a szemlélődők. A szemlélődők vannak a legtöbben: kényelmetlen számukra is a helyzet, de igazából nem tudnak mit kezdeni vele, esetleg félnek, hogy ők maguk is áldozattá válnak. Mivel ők sokan vannak, rájuk kell támaszkodniuk a megelőző és beavatkozó programoknak is. Fontos kialakítani egy olyan csoportnormát, amely elutasítja az agressziót, a másik megalázását. Ez egy nagyon hosszú folyamat, a pedagógusok, szülők és szakemberek együttműködését igényli. Fontos, hogy a gyermekek több csatornán keresztül is hallják, hogy az agresszió ezen formáját nem toleráljuk. Amennyiben egy nagyon elmérgesedett helyzetről van szó, fontos, hogy az áldozat megkapja a kellő támogatását a közösségnek. A bántalmazókkal szemben határozott, ugyanakkor nem elutasító („ha még egy ilyen, akkor eltanácsolunk”) fellépés szükséges. Egyre inkább elterjednek az úgynevezett resztoratív szemléletű problémamegoldási stratégiák, melyeknek a lényege, hogy jóvátételen alapulnak, segítik az áldozatnak a továbblépést, a csoportban, közösségben a bizalom helyreállítását, segít az agresszornak is a helyes viselkedés elsajátításában.
Mit tehet az áldozat? Az áldozat sokszor titkolja, szégyelli a dolgot, esetleg megfélemlítik, és ezért nem szól a környezetének a zaklatásról – a felnőttek vagy az osztálytársak mi alapján vehetik észre, hogy valami nincs rendben?
Valóban, az áldozatok gyakran titkolják, hogy bántanák őket. Tehetetlennek, magányosnak érzik magukat, önmagukat hibáztatják, egyre jobban elszigetelődnek társaiktól. Néhány jel, amely alapján a felnőttek észrevehetik: a gyermek tanulmányi eredményei romlanak, gyakran szomorú, nem halljuk őt barátokról beszélni, szorong, fáj a hasa, fáj a feje, nem akar iskolába menni. Persze ezek sok más nehézség esetén is előfordulhatnak, így fontos a bizalomteli családi légkör megteremtése. Fontos, hogy ha gyermekünk beszámol arról, hogy bántják az iskolában, akkor biztosítsuk támogatásunkról, ne kicsinyeljük le a problémát (ez mindenhol van, bárkivel előfordul, ne figyelj oda), ne kezdjük el hibáztatni („persze, mert te mindig…”) vagy a bűnöst mentegetni („biztosan azért csinálja, mert…”), hanem szóljunk a tanároknak, az iskolának. Amennyiben szükséges, kérhetjük szakember segítségét is.
Fontos a megelőzés
Az iskolai zaklatás leggyakrabban a hasonló korosztályúak, illetve a kisebbek és a nagyobbak között figyelhető meg, forrását pedig elsősorban a család magatartásában és értékrendjében, az iskola vezetésében, a tanárok viselkedésmintájában, a társadalmi légkörben kell keresni. A megelőzésre nagy hangsúlyt kell fektetni. Pszichológusok szerint az iskolai környezetben minél több tradíciót, rendszeres tevékenységet, szokást kell biztosítani, ez biztonságérzetet ad. A hátrányos helyzetben levőknek (diszlexia, figyelemzavar, rossz emlékezőképesség stb.) testre szabott feladatokat kell adni, mert bár ügyesnek és intelligensnek tűnnek, a hendikepjük miatt rosszul teljesíthetnek. A problémás gyerekeket fokozatosan be kell vonni az osztály szociális kapcsolataiba, ebben segíteni kell nekik, mert a problémásakat általában a többiek nem nagyon szeretik, pedig ők nagyon szeretnének beilleszkedni a kollektívába. Jó magaviseletéért minden gyereket – a problémásakat is – meg kell dicsérni. Büntetés esetén észszerű büntetéseket kell alkalmazni – például a gyerek nem vehet részt valamilyen érdekes rendezvényen, többletmunkával lehet elhalmozni, ki lehet küldeni az osztályból, meg lehet vonni valamilyen kiváltságokat stb. A fontos dolgokat, főleg a kritikát, négyszemközt kell megbeszélni a tanulóval, nem pedig a többiek előtt. Nem elsősorban arra kell összpontosítani, hogy legyen idő a gyerekekkel mindent megtanítani, hanem hogy az összes gyereknek – a problémásnak is – legyen sikerélménye. Szükség esetén az osztályba tehetnek olyan segédtanárt, speciális pedagógust, aki a gyerekkel egyedül dolgozik, a problémás gyereket tanítási óra alatt is kiviszi az osztályból, feladatokat ad neki, tanul vele.
Mit tehet a szülő?
A gyermekeknek konkrét szabályokra van szükségük. Azokban a családokban szoktak problémák kialakulni, ahol túl sok vagy túl kevés szabály van, és ha a következetlenség miatt értelmüket veszítik. A felnőtteknek is tiszteletben kell tartaniuk a szabályokat és a megállapodásokat, valamint a következményeiket. Fontos, hogy a szülők egységesek legyenek a nevelésben és a nevelési módszerekben, és ne hagyják magukat érzelmileg zsarolni. Ideális esetben a szülő a gyermeke barátja, de közben tekintélye is van – a kettő nem zárja ki egymást. Nem szabad elfelejteni a gyerekeket naponta legalább egyszer megdicsérni! Igyekezni kell együtt megtervezni a napot, hetet, hónapot – a közös terv biztonságérzetet ad. Rendszeresen beszéljük meg, mi zajlik a családban! Tervezzünk be közös programokat, kirándulásokat, színházi előadást, mozit! Ugyancsak fontos kinyilvánítani a szeretetünket csemetéink iránt. Naponta legalább egyszer öleljük át őket, és a családban biztosítsunk nyugalmat, állandóságot, harmóniát! A partnerek között törvényszerűen előfordulnak nézeteltérések, veszekedések, válságos helyzetek, melyek a gyerekek szeme láttára zajlanak, de azt is látniuk kellene, hogy a szülők megbocsátanak egymásnak, kibékülnek, megegyeznek, kompromisszumra jutnak.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.