Poénkodás és szándékos zaklatás

Mindig is voltak olyan gyerekek, akik előszeretettel terrorizálnak másokat, és e célból klikkesedhetnek is. A kisebb konfliktusok a tanulók mindennapjainak a szerves részét képezik, a legtöbb verbális összeütközés hamar el is csitul. Különbséget kell tenni a mindennapos poénkodás és a súlyos nézeteltérések között. Minden eset egyedi, és annak megítélésében, hogy súlyos vagy nem súlyos konfliktus alakult-e ki, a legfontosabb szempont, hogy a konkrét eset áldozata azt hogyan éli meg.

Mi a bullying?

„Dan Olweus 1994-es kutatását idézve bullying alatt a következőket értjük: egy gyermek kortárs bántalmazás áldozata, ha rendszeresen és hosszabb időn keresztül negatív cselekvések célpontjává válik egy vagy több társa részéről. Negatív cselekvés alatt az olyan viselkedést értjük, amikor valaki valószínűsíthetően szándékosan bántja a másikat, sérülést vagy bármilyen rossz érzést okozva neki. Elkülönítendő tehát az olyan viselkedéstől, melyben valaki – például ügyetlenségéből adódóan – véletlenül okoz valamilyen kárt. A rendszeres és ismétlődő támadásokon túl a bullying feltétele, hogy a két szereplő között az erőviszonyok nincsenek egyensúlyban, köztük úgynevezett aszimmetrikus hatalmi kapcsolat áll fenn. Az áldozat nem képes megvédeni magát támadójával szemben. Amikor két fiú egy véleménykülönbség miatt összeverekedik, az agresszió ugyan, de nem bántalmazás” – magyarázta Lelkes Viktória pszichológus.

A zaklatás típusai

A bántalmazásnak 4 fő típusát különböztetjük meg: fizikai, szóbeli, kapcsolati és cyberbullying. Az első csoportba tartozik például a verekedés, lökdösés, csapkodás, a másik tulajdonának tönkretétele. Szóbeli zaklatásnak minősül a csúfolódás és a sértegetés. A kapcsolati bántalmazás kiközösítés, pletykálkodás, zsarolás formájában nyilvánulhat meg. A cyberbullying pedig az interneten, az online térben történő zaklatást jelenti. Szakértők szerint csak akkor beszélhetünk zaklatásról, ha a negatív cselekedet ismétlődően és hosszú időn keresztül tart. Ugyanakkor a cyberbullying esetében az ismétlődés kérdésében nincs egyetértés: a legtöbben kiemelik a zaklatás ismétlődő jellegét, ám az ismétlődés fogalmának meghatározása problémás, mivel egy sértő fénykép vagy videó egyszeri feltöltése nem minősül ismétlődő cselekedetnek, mégis káros hatással van az áldozatra.

Fontos a megelőzés

Az iskolai zaklatás leggyakrabban a hasonló korosztályúak, illetve a kisebbek és a nagyobbak között figyelhető meg, forrását pedig elsősorban a család magatartásában és értékrendjében, az iskola vezetésében, a tanárok viselkedésmintájában, a társadalmi légkörben kell keresni. A megelőzésre nagy hangsúlyt kell fektetni. Pszichológusok szerint az iskolai környezetben minél több tradíciót, rendszeres tevékenységet, szokást kell biztosítani, ez biztonságérzetet ad. A hátrányos helyzetben levőknek (diszlexia, figyelemzavar, rossz emlékezőképesség stb.) testre szabott feladatokat kell adni, mert bár ügyesnek és intelligensnek tűnnek, a hendikepjük miatt rosszul teljesíthetnek. A problémás gyerekeket fokozatosan be kell vonni az osztály szociális kapcsolataiba, ebben segíteni kell nekik, mert a problémásakat általában a többiek nem nagyon szeretik, pedig ők nagyon szeretnének beilleszkedni a kollektívába. Jó magaviseletéért minden gyereket – a problémásakat is – meg kell dicsérni. Büntetés esetén észszerű büntetéseket kell alkalmazni – például a gyerek nem vehet részt valamilyen érdekes rendezvényen, többletmunkával lehet elhalmozni, ki lehet küldeni az osztályból, meg lehet vonni valamilyen kiváltságokat stb. A fontos dolgokat, főleg a kritikát, négyszemközt kell megbeszélni a tanulóval, nem pedig a többiek előtt. Nem elsősorban arra kell összpontosítani, hogy legyen idő a gyerekekkel mindent megtanítani, hanem hogy az összes gyereknek – a problémásnak is – legyen sikerélménye. Szükség esetén az osztályba tehetnek olyan segédtanárt, speciális pedagógust, aki a gyerekkel egyedül dolgozik, a problémás gyereket tanítási óra alatt is kiviszi az osztályból, feladatokat ad neki, tanul vele.

Mit tehet a szülő?

A gyermekeknek konkrét szabályokra van szükségük. Azokban a családokban szoktak problémák kialakulni, ahol túl sok vagy túl kevés szabály van, és ha a következetlenség miatt értelmüket veszítik. A felnőtteknek is tiszteletben kell tartaniuk a szabályokat és a megállapodásokat, valamint a következményeiket. Fontos, hogy a szülők egységesek legyenek a nevelésben és a nevelési módszerekben, és ne hagyják magukat érzelmileg zsarolni. Ideális esetben a szülő a gyermeke barátja, de közben tekintélye is van – a kettő nem zárja ki egymást. Nem szabad elfelejteni a gyerekeket naponta legalább egyszer megdicsérni! Igyekezni kell együtt megtervezni a napot, hetet, hónapot – a közös terv biztonságérzetet ad. Rendszeresen beszéljük meg, mi zajlik a családban! Tervezzünk be közös programokat, kirándulásokat, színházi előadást, mozit! Ugyancsak fontos kinyilvánítani a szeretetünket csemetéink iránt. Naponta legalább egyszer öleljük át őket, és a családban biztosítsunk nyugalmat, állandóságot, harmóniát! A partnerek között törvényszerűen előfordulnak nézeteltérések, veszekedések, válságos helyzetek, melyek a gyerekek szeme láttára zajlanak, de azt is látniuk kellene, hogy a szülők megbocsátanak egymásnak, kibékülnek, megegyeznek, kompromisszumra jutnak.