PENGE

Egy szál drót

A hely, ahonnan Cimpoeşu származik – a romániai Moldva – ugyan már kívül található a keleti Kárpátokon, valami mégis a közép-európai irodalmi hagyományokhoz köti a szerzőt. Ez pedig az a fajta irónia, amivel Hašek, Hrabal, Örkény, az újabbak közül mondjuk Parti Nagy Lajos és Garaczi László szövegei tudják magukhoz vonzani az olvasót. A regény legfőbb történetében azt olvashatjuk, hogy a tömbház földszintjén lakó Simion cipész beköltözik a felvonóba a pedánsnak mutatkozó Lépcsőházfelelős-Ion-úr bosszússágára, s ott végül szentnek kijáró tiszteletnek örvend. Persze, mindennek megvan a genealógiája, illetve a történet vége is egy csavarral… De ezt már természetesen nem mesélem el, ahogy a legfőbb történethez járuló mellékszálakat sem.

Annyi azonban látszik, hogy nem mindennapi történetek ezek, s hogy az abszurd épp úgy részük, mint ahogy annak a kornak is része volt, amelyben játszódnak: azaz a kilencvenes éveknek. A rendszerváltást követő időkben váltak ugyanis mindennapjaink részévé a házaló ügynökök, az ezoterikus maszlaggal hódító oktatók, a mindenhol és mindig pártot alapítók, a szerencsejátékon a vagyonukat elvesztők, a szervezett bűnözők, az elszegényedő nyugdíjasok… S hogy mindehhez az irónia az egyik legmegfelelőbb viszonyulási mód, már régóta tudható. Cimpoeşu nem is tesz mást, mint ezt az iróniát működteti, s közben szépen lassan, ahogy egy motorbiciklit darabokban fel lehet vinni egy emeleti lakásba, történeteket fabrikál.

Mert mi az például, amit a román embernek Isten ajándékul ad, miután elkésve, mint mindig, utolsóként a nemzetek közül a színe elé lép? Egy drót. Amivel persze mindent meg lehet javítani. Autót, biciklit, telefont, történetet stb. S így történhet meg az, hogy „egy hitvány drótdarabka pótolni tudja mindazokat az ajándékokat és talentumokat, amelyekkel más nációk ékeskednek”.

Petru Cimpoeşu: Simion, a panelszent. Fordította: Szőcs Imre. Kalligram, 2015.

Értékelés: 8/10